Az ösztönök mindenkit hajtanak az alapvető vágyak kielégítésére. A fejlett idegrendszer (egészen pontosan a fejlett neocortex és limbikus rendszer) miatt viszont ezek nem kizárólagosan irányítják a tetteinket. Annyira komplex a gondolkodásmódunk, annyira bonyolult társadalmi rendszerünk alakult ki, annyira összetettek az interakcióink, hogy ez egyrészt sokszor felülbírálja az ösztönösen diktált cselekvéseket, másrészt más típusú kihívások, feladatok, lehetőségek elé is állít minket, amiket az ösztönök már nem annyira befolyásolnak. Nagyon erőltetetten lehetne csak például a művészetek iránti kifinomult érdeklődést, a zene, a vizuális alkotások élvezetét bármilyen alapvető létfenntartási vagy szaporodási ösztönhöz kötni. (Ha nagyon akarom, bele lehet magyarázni, hogy ezek a minket körülvevő világ jobb megismerését segítik, tehát tulajdonképpen az ösztönös kíváncsiságunkat elégítjük ki vele, de azért a dolog ennél jóval áttételesebb és bonyolultabb.) Az persze az egyéni intelligenciától és érzelmi érettségtől függ, hogy ki mennyire koncentrál a "földhözragadtabb", és mennyire az "elvontabb" hajtóerőkre, jelenségekre.
A fentiekből következően a lényeg, hogy a témánál maradjunk: ha adott pl. egy párkapcsolat, amiben a felek valódi életközösséget alkotnak, társak egymás számára, megbíznak egymásban, de az egyikük mégis megcsalja a párját, akkor ezt nem lehet arra fogni, hogy "szegényben" működött a szaporodási ösztön (szerintem daveman is erre szeretett volna kilyukadni). Ez ugyanis csak egy része az agyi folyamatainknak, ami pl. tudatos mérlegeléssel nagyon is felülírható, illetve a sokrétű szerepe miatt magának a párkapcsolatnak a kialakítása és megélése sem szimplán csak a szaporodási ösztön irányítása alatt áll. Ennél jóval komplikáltabb élőlények vagyunk. Ez a komplexitás is biológia persze, csak nem szabad túlegyszerűsíteni.
Az érzelmeket és a logikus gondolkodást én máshogy definiálnám. Röviden annyi, hogy ezek nem eszközök. Az érzelmek tulajdonképpen az agyi folyamataink érzékelésében, tudatosulásában szerepet játszó visszajelzések (olyasmik mint a külső környezetből jövő hangok, illatok, csak az érzelmek által nem a külső, hanem a belső, agyi környezetünkről kapunk információt). A logikus gondolkodás lényege pedig az, hogy ez egy rendszerező folyamat, melynek során a világ nagyon bonyolult működését, a rengeteg bejövő információt megpróbáljuk szabályszerűségek keresésével, modellalkotással rendszerezni, leegyszerűsíteni, megérteni, hogy a viselkedésünket tervezett módon ehhez tudjuk igazítani. Ezek is tehát sokkal komplexebb, összetettebb szerepű folyamatok az ösztönök puszta kiszolgálásánál.
A fentiekből következően a lényeg, hogy a témánál maradjunk: ha adott pl. egy párkapcsolat, amiben a felek valódi életközösséget alkotnak, társak egymás számára, megbíznak egymásban, de az egyikük mégis megcsalja a párját, akkor ezt nem lehet arra fogni, hogy "szegényben" működött a szaporodási ösztön (szerintem daveman is erre szeretett volna kilyukadni). Ez ugyanis csak egy része az agyi folyamatainknak, ami pl. tudatos mérlegeléssel nagyon is felülírható, illetve a sokrétű szerepe miatt magának a párkapcsolatnak a kialakítása és megélése sem szimplán csak a szaporodási ösztön irányítása alatt áll. Ennél jóval komplikáltabb élőlények vagyunk. Ez a komplexitás is biológia persze, csak nem szabad túlegyszerűsíteni.
Az érzelmeket és a logikus gondolkodást én máshogy definiálnám. Röviden annyi, hogy ezek nem eszközök. Az érzelmek tulajdonképpen az agyi folyamataink érzékelésében, tudatosulásában szerepet játszó visszajelzések (olyasmik mint a külső környezetből jövő hangok, illatok, csak az érzelmek által nem a külső, hanem a belső, agyi környezetünkről kapunk információt). A logikus gondolkodás lényege pedig az, hogy ez egy rendszerező folyamat, melynek során a világ nagyon bonyolult működését, a rengeteg bejövő információt megpróbáljuk szabályszerűségek keresésével, modellalkotással rendszerezni, leegyszerűsíteni, megérteni, hogy a viselkedésünket tervezett módon ehhez tudjuk igazítani. Ezek is tehát sokkal komplexebb, összetettebb szerepű folyamatok az ösztönök puszta kiszolgálásánál.