Gyakorlatilag azt kérdezed, hogy miért élünk, mi az élet értelme. Abszolút értékben semmi. Azért élünk, mert a világra jöttünk, és ha már itt vagyunk, csinálni kell valamit. :D
Azt is kérdezhetnéd, hogy mi a célja a riolittufa vagy a vízmolekulák létezésének. Semmi. A fizikai és kémiai törvényszerűségek megengedik, hogy az anyag egy ilyen komplex formába is rendeződhessen mint amilyenek mi vagyunk, tehát csak idő kérdése volt, hogy felvegye ezt a formát. És ennek a formának - nyilván a komplexitással összhangban - vannak bizonyos lehetőségei, amivel élhet. A vízmolekulának nyilván kevesebb, egyszerűbb lehetőségei vannak. De a lényegét tekintve ugyanaz az egész. Ennyi.
Az egyéni életnek kizárólag annak számára van értelme, aki éli azt, de számára is csak annyira, amennyire a saját szubjektív megítélése szerint értelmet lát benne. Nyilván minden élőlény a lehetőségeihez mérten igyekszik a saját maga számára értelmessé tenni azt, hogy él, ha már ebbe a helyzetbe került, de ez nem választás kérdése. Csak jövünk-megyünk, cselekszünk ezt-azt, és nem egy sarokban ülve várjuk az elmúlást, mert "az élet élni akar" (máskülönben ki sem alakult volna). Ez olyan alapvető dolog mint az, hogy a riolittufa atomjai sem tiltakoznak az ellen, hogy ők riolittufát képezzenek. Nyilván az élőlényekre is vonatkoznak olyan szabályszerűségek (pl. a természetes kiválasztódás, az evolúció során létrejött ösztönös késztetések), amik segítik abban, hogy alapvetően "merre menjen", de tulajdonképpen az egész rá van bízva, mert annak, hogy konkrétan ki mit csinál, kb. annyi jelentősége van a rendszer egészét tekintve mint annak, hogy egy pohár vízben éppen hogyan rendeződnek el lokálisan a vízmolekulák. Semmi. Legfeljebb ha "rosszul" dönt valaki, akkor nem adódik tovább a génkészlete a következő generációkba. De ennek az egyén szempontjából szintén nincs túl sok jelentősége. Objektíven végiggondolkodva, hosszú időtávlatokat nézve egyáltalán nem lényeges, hogy mit csináltunk, hogyan éltük az életünket, stb., még az sem, hogy konkrétan léteztünk. Ez egyedül számunkra bír jelentőséggel. Számunkra viszont értelemszerűen jelentős, mert kialakult egy bonyolult idegrendszerünk, ami képes a testünkre a környezettől különálló rendszerként tekinteni, ugyanis ez biztosítja az egész szervezet "egyben maradását", fenntartását. (Ahogy a riolittufa sem fogja magát, és robban atomjaira hirtelen felindulásból, hanem addig abban a formában marad, amibe "született", amíg a környezet nem változtat rajta.) De a "környezet" szempontjából mi semmivel sem vagyunk különállóbbak mint egy vízmolekula, csak bonyolultabb formává álltunk össze. Egy bonyolultabb formának viszont nyilvánvalóan bonyolultabb késztetései, lehetőségei, működése, mozgástere van, amit törvényszerűen ki is fog használni, mert így működik a világ, hogy amit "lehet", azt az anyag "ki is fogja próbálni".
Na jó, nem ragozom tovább, ha át tudod gondolni, akkor ennyiből is megérted a lényegét annak, amit mondani szeretnék. Ez viszont megint a sör mellett megvitatandó, világmegváltó filozófiai kérdés kategória. :)
Gyakorlatilag azt kérdezed, hogy miért élünk, mi az élet értelme. Abszolút értékben semmi. Azért élünk, mert a világra jöttünk, és ha már itt vagyunk, csinálni kell valamit. :D
Azt is kérdezhetnéd, hogy mi a célja a riolittufa vagy a vízmolekulák létezésének. Semmi. A fizikai és kémiai törvényszerűségek megengedik, hogy az anyag egy ilyen komplex formába is rendeződhessen mint amilyenek mi vagyunk, tehát csak idő kérdése volt, hogy felvegye ezt a formát. És ennek a formának - nyilván a komplexitással összhangban - vannak bizonyos lehetőségei, amivel élhet. A vízmolekulának nyilván kevesebb, egyszerűbb lehetőségei vannak. De a lényegét tekintve ugyanaz az egész. Ennyi.
Az egyéni életnek kizárólag annak számára van értelme, aki éli azt, de számára is csak annyira, amennyire a saját szubjektív megítélése szerint értelmet lát benne. Nyilván minden élőlény a lehetőségeihez mérten igyekszik a saját maga számára értelmessé tenni azt, hogy él, ha már ebbe a helyzetbe került, de ez nem választás kérdése. Csak jövünk-megyünk, cselekszünk ezt-azt, és nem egy sarokban ülve várjuk az elmúlást, mert "az élet élni akar" (máskülönben ki sem alakult volna). Ez olyan alapvető dolog mint az, hogy a riolittufa atomjai sem tiltakoznak az ellen, hogy ők riolittufát képezzenek. Nyilván az élőlényekre is vonatkoznak olyan szabályszerűségek (pl. a természetes kiválasztódás, az evolúció során létrejött ösztönös késztetések), amik segítik abban, hogy alapvetően "merre menjen", de tulajdonképpen az egész rá van bízva, mert annak, hogy konkrétan ki mit csinál, kb. annyi jelentősége van a rendszer egészét tekintve mint annak, hogy egy pohár vízben éppen hogyan rendeződnek el lokálisan a vízmolekulák. Semmi. Legfeljebb ha "rosszul" dönt valaki, akkor nem adódik tovább a génkészlete a következő generációkba. De ennek az egyén szempontjából szintén nincs túl sok jelentősége. Objektíven végiggondolkodva, hosszú időtávlatokat nézve egyáltalán nem lényeges, hogy mit csináltunk, hogyan éltük az életünket, stb., még az sem, hogy konkrétan léteztünk. Ez egyedül számunkra bír jelentőséggel. Számunkra viszont értelemszerűen jelentős, mert kialakult egy bonyolult idegrendszerünk, ami képes a testünkre a környezettől különálló rendszerként tekinteni, ugyanis ez biztosítja az egész szervezet "egyben maradását", fenntartását. (Ahogy a riolittufa sem fogja magát, és robban atomjaira hirtelen felindulásból, hanem addig abban a formában marad, amibe "született", amíg a környezet nem változtat rajta.) De a "környezet" szempontjából mi semmivel sem vagyunk különállóbbak mint egy vízmolekula, csak bonyolultabb formává álltunk össze. Egy bonyolultabb formának viszont nyilvánvalóan bonyolultabb késztetései, lehetőségei, működése, mozgástere van, amit törvényszerűen ki is fog használni, mert így működik a világ, hogy amit "lehet", azt az anyag "ki is fogja próbálni".
Na jó, nem ragozom tovább, ha át tudod gondolni, akkor ennyiből is megérted a lényegét annak, amit mondani szeretnék. Ez viszont megint a sör mellett megvitatandó, világmegváltó filozófiai kérdés kategória. :)