"akikkel akkor is lehet anyázásmentesen beszélgetni, ha nem egyezik a véleményünk valamiben"
Óóó, tudok én anyázni is, hidd el. Nagyon megy ám az is, ha belelendülök. ;)
"Oké, akkor fogalmazzunk úgy, hogy alapvetően nyilván az ösztöneink irányítanak minket, de nem minden cselekedetünket ezek határozzák meg."
Eddig jó, ebben egyetértek.
Annyit tennék hozzá a részemről, hogy:
"de KÖZVETLENÜL nem minden cselekedetünket ezek határozzák meg."
Tehát vannak az ösztönöknél alsóbb szintű irányító elemek, amelyek olykor (látszólag) ellentétesek az ösztön által diktált tevékenységgel.
Olyat viszont, amikor valaki egyáltalán nem valamely ösztöne által cselekszik (most mindegy, hogy közvetlenül avagy közvetve), csak úgy tudok elképzelni, hogy az illető beteg/sérült.
Teszem azt ilyen az öngyilkosság is. Nyilvánvaló, hogy szembemegy az életösztönnel, de esélyes, hogy valami sérült benne. (Avagy - például öngyilkossággal való fenyegetés esetén ugye - sok esetben a társadalom bizonyos részeinek való megfelelés, a figyelem önmagára való felhívása jön elő benne, ami meg ugye megint csak egy ösztönön alapszik. Tehát vagy mentális sérülés, avagy egy másik ösztön munkál benne ilyenkor.)
Sokat agyaltam rajta, hogy találjak valami olyan példát, aminél nincs ösztön mögötte és nem is sérült emberről van szó. De eddig egyetlen lehetséges esetet sem találtam.
Valahogy úgy tudnám ezt leírni, hogy az ösztön az, ami meghatározza a célunkat.
A többi pedig (érzelmek, logika, stb.) a végrehajtás módjáért, hogyanjáért felelősek (erre írtam, hogy eszközök). És erre gondoltam, mikor írtam a virágvásárlás esetét:
- A fiú szaporodni akar, mert ezt diktálja az ösztöne.
- Erre jön egy érzelem, ami fenntartja/erősíti benne ezt az ösztönt: a szerelem - melyet ugye a természet azért adott nekünk, hogy a még logikát használni nem tudó (előember/majomember) fiú ne csak az ágyig legyen a lány mellett, hanem akár utána is segítse őt a gyereknevelésben.
- És ezt segíti ki (a már gondolkodni képes ember esetében) a logikus gondolkodás, ahol csalafinta módon virágot vesz a lánynak, hogy elérje a célját. :)
"budin ülve kitalált tudománynak"
Nem tudom, miért degradálod le ennyire a budit. Igenis komoly kérdésekben, pláne filozófiai szintű gondolatok esetén ennél alkalmasabb hely nemigen van a Földön! Nekem a legjobb gondolataim mindig is a WC-n ülve jutottak eszembe. :)
(Bár gondolom ezt nem volt szükséges leírnom, mert enélkül is mindenkinek nyilvánvaló lehetett. :) )
Óóó, tudok én anyázni is, hidd el. Nagyon megy ám az is, ha belelendülök. ;)
"Oké, akkor fogalmazzunk úgy, hogy alapvetően nyilván az ösztöneink irányítanak minket, de nem minden cselekedetünket ezek határozzák meg."
Eddig jó, ebben egyetértek.
Annyit tennék hozzá a részemről, hogy:
"de KÖZVETLENÜL nem minden cselekedetünket ezek határozzák meg."
Tehát vannak az ösztönöknél alsóbb szintű irányító elemek, amelyek olykor (látszólag) ellentétesek az ösztön által diktált tevékenységgel.
Olyat viszont, amikor valaki egyáltalán nem valamely ösztöne által cselekszik (most mindegy, hogy közvetlenül avagy közvetve), csak úgy tudok elképzelni, hogy az illető beteg/sérült.
Teszem azt ilyen az öngyilkosság is. Nyilvánvaló, hogy szembemegy az életösztönnel, de esélyes, hogy valami sérült benne. (Avagy - például öngyilkossággal való fenyegetés esetén ugye - sok esetben a társadalom bizonyos részeinek való megfelelés, a figyelem önmagára való felhívása jön elő benne, ami meg ugye megint csak egy ösztönön alapszik. Tehát vagy mentális sérülés, avagy egy másik ösztön munkál benne ilyenkor.)
Sokat agyaltam rajta, hogy találjak valami olyan példát, aminél nincs ösztön mögötte és nem is sérült emberről van szó. De eddig egyetlen lehetséges esetet sem találtam.
Valahogy úgy tudnám ezt leírni, hogy az ösztön az, ami meghatározza a célunkat.
A többi pedig (érzelmek, logika, stb.) a végrehajtás módjáért, hogyanjáért felelősek (erre írtam, hogy eszközök). És erre gondoltam, mikor írtam a virágvásárlás esetét:
- A fiú szaporodni akar, mert ezt diktálja az ösztöne.
- Erre jön egy érzelem, ami fenntartja/erősíti benne ezt az ösztönt: a szerelem - melyet ugye a természet azért adott nekünk, hogy a még logikát használni nem tudó (előember/majomember) fiú ne csak az ágyig legyen a lány mellett, hanem akár utána is segítse őt a gyereknevelésben.
- És ezt segíti ki (a már gondolkodni képes ember esetében) a logikus gondolkodás, ahol csalafinta módon virágot vesz a lánynak, hogy elérje a célját. :)
"budin ülve kitalált tudománynak"
Nem tudom, miért degradálod le ennyire a budit. Igenis komoly kérdésekben, pláne filozófiai szintű gondolatok esetén ennél alkalmasabb hely nemigen van a Földön! Nekem a legjobb gondolataim mindig is a WC-n ülve jutottak eszembe. :)
(Bár gondolom ezt nem volt szükséges leírnom, mert enélkül is mindenkinek nyilvánvaló lehetett. :) )