Ezt a virág-ajándékozás témát én inkább a lugasépítő madár viselkedéséhez tudnám hasonlítani ("Nézd, kislány, milyen különleges, színes dolgokat tudok szerezni! Látod, milyen ügyes vagyok? Mostmár dugunk?")
Az pedig, hogy miért szeretjük a virágokat, talán magyarázható azzal, hogy ezek az ideális élőhelyünket indikálják (ahol megteremnek a virágok, ott valószínűleg a táplálékunkat jelentő egyéb növények is nagyobb eséllyel fordulnak elő), de ez azért elég elvont magyarázat. A másik, amivel magyaráznám, hogy ösztönösen vonzódunk a kerekdeden szimmetrikus, élénk színű dolgokhoz (mint amilyenek a gyümölcsök is, ugye...), és ennek következménye lehet, hogy tetszenek nekünk olyan dolgok is, amik ugyan megfelelnek ezeknek a kritériumoknak, de semmi hasznunk nincs belőlük. Tehát igazából egy kulcsinger indít be bennünk evolúciós szempontból "haszontalan" reakciókat is. Ez megmagyarázhatja azt is, hogy miért épp a jobb színlátással rendelkező, "bogyógyűjtésre specializálódott" nem hajlamosabb vonzódni a virágokhoz, és nem a "mozgás-orientált, vadászatra specializálódott" nem. De ez csak az én elméletem. :)
Ahhoz tudnám ezt hasonlítani, hogy bizonyos madarak is képesek kilökdösni a saját, termékeny tojásaikat a fészekből, ha egy azoknál nagyobb fatojást teszünk melléjük, illetve egy nyilvánvalóan nem a saját fajukba tartozó fiókát (pl. kakukk) etetni a saját csemetéik helyett, csak mert annak nagyobb szája van. Mi meg nagyon szeretjük a virágokat, csak mert azok szebbek, színesebbek mint a gyümölcsök, amik nyilvánvalóan hasznosak, értékesek.
Ebből is látszik, hogy a biológiai folyamatok nem tudatos tervezés alapján szerveződnek, nem cél, hogy tökéletesen működjenek, előfordulnak "vakvágányok", fals reakciók is, de az ezeket kialakító mechanizmusok ugyanúgy fennmaradnak, ha általánosságban véve kielégítően működnek, és a túlélést, szaporodást segítik.
Az pedig, hogy miért szeretjük a virágokat, talán magyarázható azzal, hogy ezek az ideális élőhelyünket indikálják (ahol megteremnek a virágok, ott valószínűleg a táplálékunkat jelentő egyéb növények is nagyobb eséllyel fordulnak elő), de ez azért elég elvont magyarázat. A másik, amivel magyaráznám, hogy ösztönösen vonzódunk a kerekdeden szimmetrikus, élénk színű dolgokhoz (mint amilyenek a gyümölcsök is, ugye...), és ennek következménye lehet, hogy tetszenek nekünk olyan dolgok is, amik ugyan megfelelnek ezeknek a kritériumoknak, de semmi hasznunk nincs belőlük. Tehát igazából egy kulcsinger indít be bennünk evolúciós szempontból "haszontalan" reakciókat is. Ez megmagyarázhatja azt is, hogy miért épp a jobb színlátással rendelkező, "bogyógyűjtésre specializálódott" nem hajlamosabb vonzódni a virágokhoz, és nem a "mozgás-orientált, vadászatra specializálódott" nem. De ez csak az én elméletem. :)
Ahhoz tudnám ezt hasonlítani, hogy bizonyos madarak is képesek kilökdösni a saját, termékeny tojásaikat a fészekből, ha egy azoknál nagyobb fatojást teszünk melléjük, illetve egy nyilvánvalóan nem a saját fajukba tartozó fiókát (pl. kakukk) etetni a saját csemetéik helyett, csak mert annak nagyobb szája van. Mi meg nagyon szeretjük a virágokat, csak mert azok szebbek, színesebbek mint a gyümölcsök, amik nyilvánvalóan hasznosak, értékesek.
Ebből is látszik, hogy a biológiai folyamatok nem tudatos tervezés alapján szerveződnek, nem cél, hogy tökéletesen működjenek, előfordulnak "vakvágányok", fals reakciók is, de az ezeket kialakító mechanizmusok ugyanúgy fennmaradnak, ha általánosságban véve kielégítően működnek, és a túlélést, szaporodást segítik.