Eddig tizenkét újságíró döntött úgy, hogy visszaadja Táncsics-díját, amiért ezt az elismerést Szaniszló Ferenc is megkapta Balog Zoltán emberi erőforrás minisztertől (aki nem is tudta, kit tüntetett ki).
Az a baj, hogy hiába döntesz a lehető legátgondoltabban, nem szavazhatsz akárkire, csak a magukat önjelölt módon politikusnak kikiáltó megélhetési bűnözőkre. Hiába gondolom én azt, hogy a szomszéd Pista bácsi százszor jobban meg tudná szervezni a mezőgazdaság átalakítását, vagy hogy a közgazdász ismerősöm jobban értene az államháztartás vezetéséhez, kénytelen vagyok azok közül a hozzá nem értő, értelmes, hasznos munkát soha nem végzett emberek közül válogatni, akik a pártlistákon díszelegnek.
A másik probléma, hogy ha véletlenül még akad is köztük egy-egy értelmes, akkor sem dönthet, szavazhat úgy, ahogy jónak látja, mert lojálisnak kell lennie a pártvezetése elveihez, lobbicsoportok érdekeihez, stb., különben kizárják, tehát a gyakorlatban semmi jelentősége nincs a képviselők megválasztásának... Azt viszont nem mondhatom ugye, hogy kösz, engem ne képviseljen senki, majd én képviselem magamat, mert ilyen opció nincs. Akkor is rám kényszerítik olyan emberek döntéseit, akiket én egyáltalán nem tartok alkalmasnak arra, hogy döntéseket hozzanak, ha nem akarom. Ez ellen pedig nem tudok tenni semmit. Pont olyan ez mint a diktatúra, csak nem egy, hanem több ember van a tetején...
Az egész úgy lenne korrekt, ha nem lennének pártok, hanem az ország vezetését a legjobb, gyakorlati tapasztalattal is bíró szakemberekből összeállított csoportokra bíznánk, akik VALÓBAN az egészségügy, az oktatás, a közgazdaság, pénzügy, a közlekedésszervezés, stb. SZAKEMBEREI, és együtt alakítanák ki adott kérdésben a megfelelő koncepciót.
Ez a politikai pártokra történő szavazósdi egy szánalmas cirkusz csak.
A másik probléma, hogy ha véletlenül még akad is köztük egy-egy értelmes, akkor sem dönthet, szavazhat úgy, ahogy jónak látja, mert lojálisnak kell lennie a pártvezetése elveihez, lobbicsoportok érdekeihez, stb., különben kizárják, tehát a gyakorlatban semmi jelentősége nincs a képviselők megválasztásának... Azt viszont nem mondhatom ugye, hogy kösz, engem ne képviseljen senki, majd én képviselem magamat, mert ilyen opció nincs. Akkor is rám kényszerítik olyan emberek döntéseit, akiket én egyáltalán nem tartok alkalmasnak arra, hogy döntéseket hozzanak, ha nem akarom. Ez ellen pedig nem tudok tenni semmit. Pont olyan ez mint a diktatúra, csak nem egy, hanem több ember van a tetején...
Az egész úgy lenne korrekt, ha nem lennének pártok, hanem az ország vezetését a legjobb, gyakorlati tapasztalattal is bíró szakemberekből összeállított csoportokra bíznánk, akik VALÓBAN az egészségügy, az oktatás, a közgazdaság, pénzügy, a közlekedésszervezés, stb. SZAKEMBEREI, és együtt alakítanák ki adott kérdésben a megfelelő koncepciót.
Ez a politikai pártokra történő szavazósdi egy szánalmas cirkusz csak.