Akkora kamugépek ezek a kutyák. Nálunk a cipőket rágta szét a kutya, aztán amikor már nem volt más a szőnyeget, vagy bármit amit talált. Megyünk haza a lakás szanaszét rágva, az meg ül, lapít, néz ilyne boci szemekkel, mintha sajnálná, meg jajj ne szídjatok le, jajj de kikapok, közben lószart bánja, legközelebb ugyanaz dettó. Tudja, hogy nem szabad, tudja hogy ki fog kapni, de megcsinálja, és amikor jön a szídás hogy rossz kutya akkor belenéz ilyen pofával az ember szemébe, és ha tudna beszélni, még azt is bemagyarázná, hogy nem ő volt, hanem berepült egy macska és az szivatta ki. Én már nem dőlök be az ilyen bociszemeknek.