Azért ez nem olyan egyszerű, hogy elhagyom a férjem, ha ver. Van olyan,hogy lelki terror, ellehetetlenítés, amikor az asszonynak már egy barátja, ismerőse sincsen mert mindenkit elmartak mellőle. Vagy épp nem tud hova menni. Nem léphet ki a melóhelyről, nem tud venni új lakást. Vagy amikor napi szintű a verés, mert két percet késik, hát inkább siet haza. Ha esetleg gyerek van, akkor fél attól, hogy a gyerekeken csattan az ostor, ezért hagyja, hogy inkább őt verjék. Vagy mondjuk a kedves férj, odamegy a melóhelyre balhézni, megvárja, még, ha akarna se tudna elszökni. Vagy bárhová utánamegy, és ott veri ahol éri. Hány olyan hír van, hogy a volt pasi fogta magát utánament és lelőtte a nőt. Csak mert, nehogy már elhagyják őt, és másé ne legyen a nő. Azért aki ettől fél, lehet hogy inkább otthon marad és bízik abban, hogy ma nem kap verést. Könnyű kívülről azt mondani, hogy nem kell eletűrni a verést, de teljesen más benne lenni. Jó lenne, ha csak ennyi lenne, hogy na elhagyjuk a mocskot és megszabadultunk tőle. Persze amúgy sok nő vonzódik a baromállatokhoz, mert az a macsó meg a férfias, aztán csodálkoznak, ha azt kapják ami a hapsiból látszik is, de nagyon sok helyen elvileg normális férfiak (vagy nők, mert sok olyan is van) teljesen állatok tudnak lenni, pedig nem is gondolná az ember.