Ilyen lesz a világ, amikor a szingliség lesz a normális Amerikában már megfordult a kocka a statisztikák szerint, és ha csak hajszállal is, de már most is többen élnek egyedül, mint házasságban (51-49% az arány). Tehát ha úgy vesszük, már most is a szingliség a normális, és a családos élet a kivétel. Na de mi lesz, ha ez a trend tovább erősödik?
A szinglik hajlamosak a családos emberek előtt olyan állapotot mutatni, hogy mennyire jól érzik magukat a kegyetlen nagy szabadságuk miatt. Rendszeresen bulizni járnak, hétvégekenn ha összejövünk (nyilván én ritkábban tartok velük) akkor áradoznak arról, hogy milyen szuper volt a buli. Tehát úgy van beállítva, hogy én csak hallgassak a saját "kis örömeimről", mert nem oda illő téma. Így is teszek. Nem akarom megsérteni őket azzal, hogy elmesélem nekik mennyivel nagyobb örömök is vannak azon kívűl, hogy ki kit hányatott meg és hogy ki mennyi sőrt ivott meg a bulikon. De ez így rendben is van mindaddig még nem jut eszembe egy töllem idősebb haverom (43 éves). Rengeteg nője volt, a csajokról szólt az élete még nem is olyan régen. De közben ő is kezd gondolkodni, hogy kezd megüresedni az élete. Érte sem kapkodnak már annyira a csajok mint fiatalabb korában, igazából neki sincs kedve újabb kapcsolatban kínlódni, gyereket nem szeretne senkivel sem bevállalni, mert ahhoz áldozatot klne hozni. Tehát marad továbbra is a haverok (akik szintén családosok), az internet, a tv egyre ritkábban (már mindent látott benne), és az autója és a motorja. Volt már néhány elszólása, hogy bizony ő is vágyna egy szép családra, de még nem lehet mert várja a tökéletest akiről pontos, részletes elképzelési vannak. Szerintem még várni fogja egy ideig. És a nagy szinglis szabadságnak előbb-utóbb ritka kivétellel egy megüresedett élet lesz a vége. Ja, dehogy a vége! A hátralevő 30-40 év még hátra van. Tehát javaslom megelőzni ezt a pangó életvitelt.
A másik gond pedig az hogy egyesek az előttem szólók közülk is azt hangoztatja, hogy a gyermekvállalás nem feltétlenül jár együtt a házassággal. Ezeknek az embereknek javaslom, hogy menyjenek el egy harmónikus házasságban élő ismerősükhöz és nézzék meg, hogy azok az ártatlan kis csemeték mennyire igénylik mind a két szülőjüket. Ezek után gondolják át azt, hogy szeretnék-e a saját gyermeküknek azt a fájdalmat okozni, hogy a anyuka vagy apuka hiányozzon nekik.
Ezt a témát nem is szabad elkomolytalankodni. Persze viccelődni más dolog. Én is szoktam venni a "lapot" ha a társaságban elcsattan egy-két poén a számlámra.