![](http://www.ize.hu/_files/pictures/52/52498.jpg)
Amerikában már megfordult a kocka a statisztikák szerint, és ha csak hajszállal is, de már most is többen élnek egyedül, mint házasságban (51-49% az arány). Tehát ha úgy vesszük, már most is a szingliség a normális, és a családos élet a kivétel. Na de mi lesz, ha ez a trend tovább erősödik?
Ez a cikk egy óriási baromság! - és ezt tényleg csak a csúnya emberek vallják - vagyis inkább az önértékelési problémákkal küzdők...
Igenis jó szeretni és érezni, hogy Rád is szüksége van a párodnak! Az élőlények [nagyon nagy része (állatok, mint mi is)] - társas lények és a szingli élet - sóvárgó élet - vágyni rá, hogy egyzser egy egész egyik fele légy! Egy darabig jó a szabadság, mert én is élvezem, de egyre többször tör rám az az érzés, hogy igen is jó lenne valakihez tartozni - aki pl. este odabújik hozzám és csak némán hallgatjuk egymás szívdobbanását!
Természetesen az is hozzá tartozik a dologhoz, hogy nem kell állandóan a másik nyakán lógni és "fojtogatni"!
Párkapcsolatban is tudsz szingli módon élni - bizonyos esetekben -, mert mehettek külön is bulizni, viszont fordítva ez lehetetlen! Ha nincs csajod - nem is tudod elvinni pl. egy meghitt vacsorára, egy különleges színházi darabra vagy csupán csak sétálni egyet kézen fogva a Duna parton... - ebben az esetben a szingli otthon ül és gubbaszt a sötét magányban!
Az meg, hogy egy "jól sikerült" buli után felviszel magadhoz egy kóma részeg csajt - aki másra nem is jó, csak egy 1 éjszakás "kalandra" - az meg olyan silány és belsőségektől mentes "valami" - vagy inkább semmi, hogy szerintem már lassan az fog kimenni a divatból - legalább is az én értékrendem szerint!