Létezik-e szabad akarat? Abban a hitben élünk, hogy képesek vagyunk különböző alternatívák között tudatosan választani, más szóval szabad akarattal rendelkezünk. A döntéseinket azonban különböző hierarchikus szinteken ható kényszerek határozzák meg. Természetesen a fizikai törvényszerűségek megtartják érvényüket az agy működése során is. A kérdés az, hogy ezek a törvények csupán behatárolják a viselkedésünket, vagy - előre megjósolható módon - meg is határozzák azt.
Benjamin Libet az 1980-as években meghökkentő vizsgálatokat végzett, amelyek alapjaiban rendítették meg az emberi viselkedésről alkotott elképzeléseinket.
Egyik kísérletében a vizsgálati személy egy számítógépes órát figyelt, és ha a személy úgy döntött, hogy megmozdítja az elektródával felszerelt ujját, akkor megjegyezte az akarati döntés születésének időpontját. A fejéről elvezetett EKG-n azt figyelték, agyában valójában mikor kezdődik el a mozgás idegi folyamata. Az ujjról elvezetett inger pedig arról tudósított, mikor történt meg az izom-összehúzódás.
Az eredmények szerint a vizsgálati személyek agyában, mielőtt még bármit is akartak volna, már legalább 300 ezredmásodperccel korábban elindult az ujjmozdítás agyi folyamata, majd a mozgásszerveződés egy pontján a vizsgálati személy úgy érezte, "meg akarja" mozdítani az ujját, amely 200 ezredmásodperc múlva meg is mozdult. Az eredmények közlésére óriási ribillió támadt, hiszen szertefoszlott a szabad akarat évezredes illúziója. Az adatok ugyanis egyértelműen azt bizonyítják, hogy cselekedeteinket nem a tudatos akarat indítja el, hanem a tudatunk csupán detektálja a már elindult cselekvést. A tudat tehát nem elindítója, hanem megfigyelője a cselekvésnek. Amikor úgy érezzük, hogy éppen meg akarunk tenni, ki akarunk mondani valamit, az már javában történik. A tudatnak egy lehetősége van, ha időben "észbe kap": megakadályozhatja a cselekvés kivitelezését.
Mindjárt folytatom...