Létezik-e szabad akarat? Abban a hitben élünk, hogy képesek vagyunk különböző alternatívák között tudatosan választani, más szóval szabad akarattal rendelkezünk. A döntéseinket azonban különböző hierarchikus szinteken ható kényszerek határozzák meg. Természetesen a fizikai törvényszerűségek megtartják érvényüket az agy működése során is. A kérdés az, hogy ezek a törvények csupán behatárolják a viselkedésünket, vagy - előre megjósolható módon - meg is határozzák azt.
A kognitív disszonancia elméletét Leon Festinger alkotta meg. Ennek egyik megfogalmazása, hogy ha ellentmondást észlelünk gondolataink és cselekedeteink között, akkor az feszültséget kelt bennünk, és igyekszünk az ellentmondást kiküszöbölni. Ennek legismertebb példája La Fontaine A róka és a szőlő című meséje, amelyben a róka, mivel nem éri el a szőlőt, azt kezdi gondolni, hogy az biztosan savanyú. Festinger egyik izgalmas kísérletében egy világvégét váró szektát vizsgált beépített emberei segítségével. Amikor a világvége a megjósolt időben nem következett be, a szektagatog hite nemhogy megrendült volna, hanem még jobban megerősödött.
Számos különböző vizsgálat közös vonása, hogy ha sikerül rávenni az embereket arra, hogy olyat tegyenek vagy mondjanak, amivel korábban nem értettek egyet, tettük hatására megváltozik a dologról alkotott véleményük. Az ember tehát önigazoló módon működik. Hinni kezdünk abban, ami szerintünk jó indoka lehetett cselekedetünknek. Mi több, úgy emlékszünk majd, hogy pontosan ezért is tettük meg.
Párkapcsolatokban mindennapos, hogy mondjuk a férj munkahelyi feszültségei miatt ingerült a feleségével, de ezért aztán nem bocsánatot kér, hanem felesége kritizálásával keres igazolást durva viselkedésére. Mivel eredendően mindenki abból indul ki, hogy ő rendes, becsületes, udvarias ember, ha mégis kijön a sodrából, akkor annak oka nem ő, hanem a másik kell legyen. Több ilyen eset után kezd hinni abban, hogy őt otthon folyton idegesítik.
Ha mondjuk a férj megcsalja a feleségét, hirtelen úgy fogja érezni, hogy ő évek óta szexuális deprivációban élt, vagyis a kaland "járt neki". A férj tettéhez "igazítja" kapcsolatuk történetét. A kognitív disszonancia jelensége nem tudatos torzítás, hanem ez az ember működési elve.