Először is el kellene a tudománynak dönteni, hogy homoszexualitás mi is valójában. Személyiségzavar, genetika abnormitás. Persze úgy, hogy polkorrektség szemellenzőjét leveti. Azért tényszerűség kedvéért érdemes megemlíteni, hogy a pszichiátria 1973-ig (rákerestem) a homoszexualitást fejlődési zavarnak tekintette. Napjainkra főként genetikai tényezőkben látják a létrejöttének az okait.
Fenti két oldalról megközelítve.
A.) Amennyiben genetikai rendellenesség, akkor ez egy olyan hiba, amely alapvetően determinálja az egyed reprodukciós képességét. Nyilván nem ok nélkül. De ez esetben ugyanilyen okokból, eredendően steril embereket is szankcionálni kellene? (költői kérdés, válasz alább)
B.) Amennyiben szexuális fejlődési rendellenesség. A homoszexuálisok között, a deviáns magatartás (bár szerintem maga homoszexualitás is egy fajta deviancia, pejoratív felhang nélkül) sokkal inkább megjelenik, mint a heteroszexuális egyéneknél. Persze kérdés, hogy ennek szubkulturális okai vannak-e. Tehát, hogy ezen réteg attitűdje, a többségi társadalom elutasításából fakad-e. Az is kérdés, hogy a társadalmi elutasítás ösztönös vagy kulturális alapokon nyugszik. Meggyőződésem, hogy előbbi. Így megengedhető-e, hogy egy gyermek a nevelői miatt osztozzon ezen kirekesztésben?
Véleményen szerint egy gyermeknek szüksége van az egészséges fejlődéshez mind anyára, mind pedig apára. (Persze elsősorban normális szülőkre van szüksége). Hogy elsajátítsa a megfelelő viselkedési normákat. Sablonokat. Megértse a saját vagy az ellenkező nemet (mintát vegyen). Illetve megértse az ellenkező nemek közötti kapcsolatot. Az pedig többnyire téves sztereotípia, hogy melegek nemi szerepük szerint differenciáltak. Nem lesz egy kapcsolatban férfi és egy nő. Bizonyára lesz hierarchikus megosztottság. De egy férfi eredendően férfi marad, ahogy egy nő is eredendően nő marad bárhogyan is szocializálódott. Ugyanis genetikai determináltságunkat nem lehet megváltoztatni. Nem csak genitálisban tér el a két nem egymástól. Távolról egy leszbikus párra van rálátásom. És amikor őket figyelem, egy anya és annak lázadó, fiúsan öltözködő (és férfi szerepet imitáló) lánya képe jelenik meg.
Akik ma homoszexuálisnak vallják magukat. Azoknak 99%-a alapvetően heteroszexuális. Csak különcségüket ilyen formán élik meg. Elképzelhető, hogy már akkor elkülönültek egy adott közösségtől, amikor még önidentitásuk szerint nem voltak szexuálisan mások. Egy fajta lázadás a társadalom ellen. Pontosabban a személyiség integritásának a megőrzésesre adott válasz reakció.
Vizsgáljuk meg az állatvilágot. Találkozhatunk-e állandósult homoszexuális viselkedéssel. Tehát amikor egy egyed ténylegesen csak a saját neméhez vonzódik? Vagy többnyire csak saját neme érdekli, akkor is amikor az ellenkező nem fogamzóképes. És ha igen, ez milyen gyakori.
Fenti két oldalról megközelítve.
A.) Amennyiben genetikai rendellenesség, akkor ez egy olyan hiba, amely alapvetően determinálja az egyed reprodukciós képességét. Nyilván nem ok nélkül. De ez esetben ugyanilyen okokból, eredendően steril embereket is szankcionálni kellene? (költői kérdés, válasz alább)
B.) Amennyiben szexuális fejlődési rendellenesség. A homoszexuálisok között, a deviáns magatartás (bár szerintem maga homoszexualitás is egy fajta deviancia, pejoratív felhang nélkül) sokkal inkább megjelenik, mint a heteroszexuális egyéneknél. Persze kérdés, hogy ennek szubkulturális okai vannak-e. Tehát, hogy ezen réteg attitűdje, a többségi társadalom elutasításából fakad-e. Az is kérdés, hogy a társadalmi elutasítás ösztönös vagy kulturális alapokon nyugszik. Meggyőződésem, hogy előbbi. Így megengedhető-e, hogy egy gyermek a nevelői miatt osztozzon ezen kirekesztésben?
Véleményen szerint egy gyermeknek szüksége van az egészséges fejlődéshez mind anyára, mind pedig apára. (Persze elsősorban normális szülőkre van szüksége). Hogy elsajátítsa a megfelelő viselkedési normákat. Sablonokat. Megértse a saját vagy az ellenkező nemet (mintát vegyen). Illetve megértse az ellenkező nemek közötti kapcsolatot. Az pedig többnyire téves sztereotípia, hogy melegek nemi szerepük szerint differenciáltak. Nem lesz egy kapcsolatban férfi és egy nő. Bizonyára lesz hierarchikus megosztottság. De egy férfi eredendően férfi marad, ahogy egy nő is eredendően nő marad bárhogyan is szocializálódott. Ugyanis genetikai determináltságunkat nem lehet megváltoztatni. Nem csak genitálisban tér el a két nem egymástól. Távolról egy leszbikus párra van rálátásom. És amikor őket figyelem, egy anya és annak lázadó, fiúsan öltözködő (és férfi szerepet imitáló) lánya képe jelenik meg.
Akik ma homoszexuálisnak vallják magukat. Azoknak 99%-a alapvetően heteroszexuális. Csak különcségüket ilyen formán élik meg. Elképzelhető, hogy már akkor elkülönültek egy adott közösségtől, amikor még önidentitásuk szerint nem voltak szexuálisan mások. Egy fajta lázadás a társadalom ellen. Pontosabban a személyiség integritásának a megőrzésesre adott válasz reakció.
Vizsgáljuk meg az állatvilágot. Találkozhatunk-e állandósult homoszexuális viselkedéssel. Tehát amikor egy egyed ténylegesen csak a saját neméhez vonzódik? Vagy többnyire csak saját neme érdekli, akkor is amikor az ellenkező nem fogamzóképes. És ha igen, ez milyen gyakori.