Ez valóban elég sok igazságot tartalmaz, bár kicsit olyan képet fest, mintha az emberek elsősorban a kapcsolat "bebiztosítása" miatt házasodnának. Szerintem a házasság elsősorban az ember párja felé tett gesztus, amivel kifejezi, hogy bármilyen fórumon, bárki előtt, a legkomolyabb szinten is vállalja a döntését, nem csak pillanatnyi fellángolásból mond zengzetes szavakat. Éppen ezért szerintem tartós házasságot nem lehet pár hónap ismeretség után, az együttélés több éves megtapasztalása nélkül kötni (enélkül egyszerűen nem ismerheti meg egymást teljesen két ember).
Sok házasság szerintem azért megy tönkre, mert gyakorlatilag félig vadidegen emberek tesznek egymásnak elhamarkodott kijelentéseket - ebbe az is beletartozik, hogy saját maguk számára is vadidegenek, mert egyáltalán nem biztos, hogy az ember úgy viselkedik pl. egy együttélés során a gyakorlatban, ahogy egyedül magában azt elképzeli. Az ember magáról is rengeteget újat tanul egy ilyen szituációban.
A másik, amit szerintem sokan félreértenek, hogy a házasság nem az adott pillanatban érzett érzelmek fosszilizálásáról szól, a párkapcsolatoknak dinamikájuk van, házasságtól függetlenül változnak, átalakulnak az idő múlásával, ahogy az emberek gondolkodásmódja, hozzáállása is változik a korukkal, esetleg gyerekek születésével, stb. A házasság nem biztosítás, hiszen senki sem tudhatja még magáról sem, hogy hogyan fog gondolkodni 10-20-40 év múlva. Egy erős, kölcsönös bizalmon, megbecsülésen és korrektségen alapuló kapcsolatot (legyen az rokoni kapcsolat, párkapcsolat vagy barátság) viszont nem tesz tönkre az, ha a felek személyisége változik. Az teszi tönkre a kapcsolatokat, ha a bizalom, a megbecsülés és a korrektség elveszik és/vagy a feleket már nem fektetnek energiát annak megismerésébe, hogy mit akar a másik, mi érdekli, mi foglalkoztatja, mert akkor szépen lassan újra vadidegenné válnak egymás számára. De ez házasság nélkül is pont ugyanúgy végbemehet (ahogy az általad idézett gondolatmenetben is szerepel).
Kínos, ha a nő kéri meg a férfi kezét?
Sok házasság szerintem azért megy tönkre, mert gyakorlatilag félig vadidegen emberek tesznek egymásnak elhamarkodott kijelentéseket - ebbe az is beletartozik, hogy saját maguk számára is vadidegenek, mert egyáltalán nem biztos, hogy az ember úgy viselkedik pl. egy együttélés során a gyakorlatban, ahogy egyedül magában azt elképzeli. Az ember magáról is rengeteget újat tanul egy ilyen szituációban.
A másik, amit szerintem sokan félreértenek, hogy a házasság nem az adott pillanatban érzett érzelmek fosszilizálásáról szól, a párkapcsolatoknak dinamikájuk van, házasságtól függetlenül változnak, átalakulnak az idő múlásával, ahogy az emberek gondolkodásmódja, hozzáállása is változik a korukkal, esetleg gyerekek születésével, stb. A házasság nem biztosítás, hiszen senki sem tudhatja még magáról sem, hogy hogyan fog gondolkodni 10-20-40 év múlva. Egy erős, kölcsönös bizalmon, megbecsülésen és korrektségen alapuló kapcsolatot (legyen az rokoni kapcsolat, párkapcsolat vagy barátság) viszont nem tesz tönkre az, ha a felek személyisége változik. Az teszi tönkre a kapcsolatokat, ha a bizalom, a megbecsülés és a korrektség elveszik és/vagy a feleket már nem fektetnek energiát annak megismerésébe, hogy mit akar a másik, mi érdekli, mi foglalkoztatja, mert akkor szépen lassan újra vadidegenné válnak egymás számára. De ez házasság nélkül is pont ugyanúgy végbemehet (ahogy az általad idézett gondolatmenetben is szerepel).