A New York-i Grey ügynökség rekláma sok embernél kiverte a biztosítékot. A fegyverek sokat változtak az idők folyamán, de a szabályozás sok helyen szinte semmit.
A mai izés téma a fegyvertartás: te engedélyeznéd, vagy tiltanád a lőfegyvereket?
Húú, nehéz eset vagy. :)
Kezdjem el magyarázni ilyen helyzetben azt, hogy ha riasztófegyver van nálunk, akkor elő sem vesszük? Csak mert éles fegyvernél előveszed, mert tudod, hogy végső esetben meg tudod vele állítani a támadót. Riasztófegyverrel meg - ha nem áll meg (márpedig nagyon necces volt, mert ha nincs mellé megfelelő határozottság részünkről, akkor nem lett volna elég) - bizony csakfelbőszítjük.
Gondolj egyébként arra a pár éve történt esetre, amikor parasztbácsi puskával a kezében akarta elkergetni a tolvajokat. Összeverték, mint a lovat, le se sz@rták, hogy éles fegyver van nála, és hogy lőtt két figyelmeztető lövést is. Pedig az éles fegyver volt (csak szegénykém nem merte használni - bár nem is volt annyi lőszere, hogy elintézze vele az összes támadót).
Tehát a riasztólövés nem minden esetben célravezető.
Az ilyen esetekben a kérdés az, hogy:
- milyen lehetőségeitek vannak (neked és a támadónak)
- azt hajlandó vagy-e használni.
A mi esetünk azért volt szerencsés, mert volt is lehetőségünk arra, hogy megállítsuk a támadókat, és hajlandóak is lettünk volna kihasználni. Ha továbbjönnek, akkor legalább az egyik támadó ottmarad. Ezt mi is tudtuk, és ők is megértették.
A parasztbácsinak is volt lehetősége megvédenie magát, de nem volt hajlandó használni. Illetve igaz, hogy a lehetősége sem volt teljes, mivel minden támadót nem tudott volna semlegesíteni annyi lőszerrel. Ezt ő tudta, és talán azért nem is merte használni a fegyvert. Megállt egy olyan ponton, ameddig vagy nem szabadott volna elmennie, vagy tovább kellett volna, hogy menjen. Vagy le kellett volna lőnie egy támadóját, és azzal nyilvánvalóvá tenni, hogy képes kinyírni többet is, vagy már fegyvert sem szabadott volna elővennie. (A fegyveres képzés nem csak arról szól, hogy tudj a fegyverrel lőni, hanem arról is, hogy tudd, mikor és hogyan használd.)
De mondom, próbáld ki élesben, és utána jöhetsz a tapasztalatoddal.
1. Nem egészen. Az én verziómban nem Gipsz Jakab rendőr mondja meg, hogy nekem szükségem van-e rá. Azt igen, hogy alkalmas vagyok-e (illetve azt inkább az orvos), meg azt is, hogy ki vagyok-e rá képezve (teszem azt egy éves lövészettel egybekötött fegyverhasználati kiképzés).
De hogy nekem kell-e, azt hagy döntsem el én, mert az én életemről van szó.
Ergo ez az, amiben nem értünk egyet.
2. He??? Ne "szar"ozzá' itt nekem!! :)
(Jól van, fogtam. ;) )
Kezdjem el magyarázni ilyen helyzetben azt, hogy ha riasztófegyver van nálunk, akkor elő sem vesszük? Csak mert éles fegyvernél előveszed, mert tudod, hogy végső esetben meg tudod vele állítani a támadót. Riasztófegyverrel meg - ha nem áll meg (márpedig nagyon necces volt, mert ha nincs mellé megfelelő határozottság részünkről, akkor nem lett volna elég) - bizony csakfelbőszítjük.
Gondolj egyébként arra a pár éve történt esetre, amikor parasztbácsi puskával a kezében akarta elkergetni a tolvajokat. Összeverték, mint a lovat, le se sz@rták, hogy éles fegyver van nála, és hogy lőtt két figyelmeztető lövést is. Pedig az éles fegyver volt (csak szegénykém nem merte használni - bár nem is volt annyi lőszere, hogy elintézze vele az összes támadót).
Tehát a riasztólövés nem minden esetben célravezető.
Az ilyen esetekben a kérdés az, hogy:
- milyen lehetőségeitek vannak (neked és a támadónak)
- azt hajlandó vagy-e használni.
A mi esetünk azért volt szerencsés, mert volt is lehetőségünk arra, hogy megállítsuk a támadókat, és hajlandóak is lettünk volna kihasználni. Ha továbbjönnek, akkor legalább az egyik támadó ottmarad. Ezt mi is tudtuk, és ők is megértették.
A parasztbácsinak is volt lehetősége megvédenie magát, de nem volt hajlandó használni. Illetve igaz, hogy a lehetősége sem volt teljes, mivel minden támadót nem tudott volna semlegesíteni annyi lőszerrel. Ezt ő tudta, és talán azért nem is merte használni a fegyvert. Megállt egy olyan ponton, ameddig vagy nem szabadott volna elmennie, vagy tovább kellett volna, hogy menjen. Vagy le kellett volna lőnie egy támadóját, és azzal nyilvánvalóvá tenni, hogy képes kinyírni többet is, vagy már fegyvert sem szabadott volna elővennie. (A fegyveres képzés nem csak arról szól, hogy tudj a fegyverrel lőni, hanem arról is, hogy tudd, mikor és hogyan használd.)
De mondom, próbáld ki élesben, és utána jöhetsz a tapasztalatoddal.
1. Nem egészen. Az én verziómban nem Gipsz Jakab rendőr mondja meg, hogy nekem szükségem van-e rá. Azt igen, hogy alkalmas vagyok-e (illetve azt inkább az orvos), meg azt is, hogy ki vagyok-e rá képezve (teszem azt egy éves lövészettel egybekötött fegyverhasználati kiképzés).
De hogy nekem kell-e, azt hagy döntsem el én, mert az én életemről van szó.
Ergo ez az, amiben nem értünk egyet.
2. He??? Ne "szar"ozzá' itt nekem!! :)
(Jól van, fogtam. ;) )