A New York-i Grey ügynökség rekláma sok embernél kiverte a biztosítékot. A fegyverek sokat változtak az idők folyamán, de a szabályozás sok helyen szinte semmit.
A mai izés téma a fegyvertartás: te engedélyeznéd, vagy tiltanád a lőfegyvereket?
"Nem érted. Annak, amit írtál, nincs köze a borsót letaposó kisfiúhoz. Pont."
De van, de van, de van. Ha csak annyit írok a törvénybe, hogy "magánszemélynek jogában áll fegyverrel megvédeni tulajdonát", akkor bizony a szomszédod a sarki piacon vásárolt sörétessel nyakon lőheti a borsót taposó gyereket, mert jogában áll fegyverrel védeni a tulajdonát, jelen esetben a borsót. Ha szabályozom azt, hogy honnan lehet fegyvere, egyáltalán milyen mentális és fizikai állapot mellett lehet fegyvere, és azt milyen konkrét esetekben használhatja, akkor nem lesz joga a gyerekre lőni, még ha akar, akkor sem.
Szép szavak. Kár, hogy nem erről megy a vita. Hanem erről: "te engedélyeznéd, vagy tiltanád a lőfegyvereket"
Ha én engedélyezem, én vagyok a törvényhozó, a törvényhozó pedig közérdekből hoz törvényt, tehát a társadalom érdekei szerint. Végső soron minden törvényt a társadalom legitimál választott képviselőin keresztül.
Be kéne látni végre, hogy a törvényhozás ideális esetben nem úgy működik, hogy elszigetelt csoportoknak éppen mi a szája íze, hanem hogy mi társadalmilag hasznos és támogatott. Millió olyan törvényt lehetne felsorolni, ami olyan dolgokról rendelkezik, amiről szerinted jobb lenne, ha magad rendelkeznél. Ennek ellenére a törvényhozás továbbra sem így működik, és a jogalkotónak jelenleg feladata is, hogy ne így működtesse, hanem társadalmi hasznosság alapján.
Arról beszélünk, hogy Te úgy gondolod, hogy Neked személy szerint tetszene, ha lehetne fegyvered. Eddig ér a gondolatmeneted, ami nem baj, csak a kérdést szabályozni így nem lehet, ugyanis nem csak téged érintene a szabályozása. És ha általános érvényű egy törvény, akkor az általános hatásairól is érdemes megemlékezni, nem csak az egy személyre levetítettekről. Nekem az is rohadtul tetszene, ha én dönteném el havonta, hogy kinek mennyit adózok, oszt mégse így van. Pedig nekem az tetszene, miért más döntsön róla, én sem döntök máséról. Ugye, hogy nem áll meg a lábán az érv?
De van, de van, de van. Ha csak annyit írok a törvénybe, hogy "magánszemélynek jogában áll fegyverrel megvédeni tulajdonát", akkor bizony a szomszédod a sarki piacon vásárolt sörétessel nyakon lőheti a borsót taposó gyereket, mert jogában áll fegyverrel védeni a tulajdonát, jelen esetben a borsót. Ha szabályozom azt, hogy honnan lehet fegyvere, egyáltalán milyen mentális és fizikai állapot mellett lehet fegyvere, és azt milyen konkrét esetekben használhatja, akkor nem lesz joga a gyerekre lőni, még ha akar, akkor sem.
Szép szavak. Kár, hogy nem erről megy a vita. Hanem erről: "te engedélyeznéd, vagy tiltanád a lőfegyvereket"
Ha én engedélyezem, én vagyok a törvényhozó, a törvényhozó pedig közérdekből hoz törvényt, tehát a társadalom érdekei szerint. Végső soron minden törvényt a társadalom legitimál választott képviselőin keresztül.
Be kéne látni végre, hogy a törvényhozás ideális esetben nem úgy működik, hogy elszigetelt csoportoknak éppen mi a szája íze, hanem hogy mi társadalmilag hasznos és támogatott. Millió olyan törvényt lehetne felsorolni, ami olyan dolgokról rendelkezik, amiről szerinted jobb lenne, ha magad rendelkeznél. Ennek ellenére a törvényhozás továbbra sem így működik, és a jogalkotónak jelenleg feladata is, hogy ne így működtesse, hanem társadalmi hasznosság alapján.
Arról beszélünk, hogy Te úgy gondolod, hogy Neked személy szerint tetszene, ha lehetne fegyvered. Eddig ér a gondolatmeneted, ami nem baj, csak a kérdést szabályozni így nem lehet, ugyanis nem csak téged érintene a szabályozása. És ha általános érvényű egy törvény, akkor az általános hatásairól is érdemes megemlékezni, nem csak az egy személyre levetítettekről. Nekem az is rohadtul tetszene, ha én dönteném el havonta, hogy kinek mennyit adózok, oszt mégse így van. Pedig nekem az tetszene, miért más döntsön róla, én sem döntök máséról. Ugye, hogy nem áll meg a lábán az érv?