A New York-i Grey ügynökség rekláma sok embernél kiverte a biztosítékot. A fegyverek sokat változtak az idők folyamán, de a szabályozás sok helyen szinte semmit.
A mai izés téma a fegyvertartás: te engedélyeznéd, vagy tiltanád a lőfegyvereket?
Ha a szabályozás hatására 1000-ből 3 ember juthat fegyverhez, azok pedig nem azok, akik valóban veszélyeztetve vannak, akkor az igazán veszélyeztetett területeken egyáltalán nem fog csökkenni a bűnözési ráta.
De hogy egy példát is hozzak, hogy mire gondolok: van egy Nógrád megyei nagycsaládos, valamivel átlag alatti életszínvonalon élő családapa, aki egy magas bűnelkövetési rátával megáldott területen él. Teszemazt sok a cigány aztán kötekednek mindenkivel, meg attól lopnak, akitől nem sajnálnak. (Nem szeretek amúgy cigányokkal példálózni, mert a cigány nem következetesen bűnöző, de ahogy az eddigiekből levettem, talán ez az a csoport, amit felhozva figyelsz is a példára.) Ennek a családapának életkörülményei miatt feltehetően nem lenne pénze és lehetősége fegyvert venni, valamint a kapcsolódó képzésekre és alkalmassági vizsgákra mondjuk félévente eljárni. Azért, mert azok drágák, alkalmatlan időpontokban vannak, esetleg annyi idejét felemésztenék, hogy a munkavégzését veszélyeztetné. Ezáltal nem fog fegyverhez jutni, mint ahogy a település hasonló körülmények között élő lakosságának nagy része. Ezen a településen tehát nem lesz számottevő mértékben - sőt, lehet, hogy egyáltalán - önvédelmi lőfegyver, ami valódi elrettentő hatással bírna. A nógrádi betörőt meg az, hogy pesten valami újgazdag vidéken két sorstársát lelőtték, nem nagyon fogja izgatni.
Az pedig úgy látom, hozzád "nem ért el", hogy az, hogy ki érzi szükségét, kinek van rá valóban szüksége, és kinek van lehetősége is fegyvert tartani, nem feltétlenül fedi egymást. Ha pedig a szabályozás miatt az, akinek valóban szüksége van rá, nem jut fegyverhez, értelmetlen az egész. Márpedig a magyar demográfiai helyzetben - az emberek relatíve szegények, és nincs idejük valamint lehetőségük időszakos alkalmassági vizsgákra meg képzésekre járni - eléggé esélyes, hogy egy kellően szigorú szabályozás mellett az igazán "rászorulók" egyszerűen nem jutnának fegyverhez.
"Ezzel szemben mit hozol fel?
- Sokan félnének, hogy sokaknál lenne fegyver (ami már bukott is, hiszen éppen te mondtad most, hogy mégsem lenne sok embernél)."
Egyáltalán nem ezt hoztam fel, és akkor mindjárt össze is kötném a laza szabályozással, és a benne rejlő veszélyekkel, bár ezt már nem egyszer levezettem.
A laza szabályozás olyan, ami:
1. nem körvonalazza pontosan, hogy mit jelent a pszichológiai alkalmasság, kitől, és milyen formában kell beszerezni az ezt igazoló okmányt. Veszélye: egyszerűen megveszed a papírt vizsgálat nélkül. Elkerülhető (talán): akkreditált vizsgáló hálózattal, központilag szabályozott, legalább évente ismételt tesztekkel. Attól, hogy tavaly beszámítható voltam, nem biztos, hogy idén is az vagyok. Az okmányvásárlás veszélye sajnos még így is fennáll, de talán kordában tartható megfelelő központi ellenőrzéssel. Ezzel eleve csökkenthető a lehetősége, hogy kevésbé beszámítható emberek is fegyverhez jutnak, viszont a tömeges fegyverviselés lehetőségét is csökkenti, ami viszont elrettentő erővel bír.
2. nem ír elő megfelelő gyakorlottságot, hanem pl. elég egy "gyorstalpaló" fegyverhasználati képzés. Amennyi pontosak az ismereteim, a gyakorlott, magabiztos és megbízható fegyverhasználat folyamatos gyakorlást igényel, megfelelő testi és szellemi kondíciót. Ismételten szükségessé válik a rendszeres időközi alkalmassági vizsga, lőgyakorlatokkal egybekötve. Ennek hiányában fennáll a veszélye a meggondolatlan, vaktában lövöldözésnek, vagy annak, hogy a gyakorlatlanság miatt a fegyvertartás nem hatékony. A szigorú szabályozás viszont megintcsak csökkenti a tömeges fegyverviselés lehetőségét.
3. nem ír elő megfelelő tárolási követelményeket. A veszélye azt hiszem egyértelmű. Ha a fegyver betöltve heverhet a konyhaasztalon, az minden, csak nem biztonságos. Ha a lakásban külön és elzárva kell tárolni a lőszert - amivel valamelyest csökkenthető a veszélye, hogy illetéktelen és/vagy gyakorlatlan kezekbe kerül, és teszemazt, ezt megfelelő hatóság akármikor ellenőrizheti - akkor viszont rohamosan csökken az esélye, hogy vészhelyzetben gyorsan tudod használni.
4. nem csoportosul köré egy jól körülhatárolt törvénycsomag, ami pontosan meghatározza, hogy milyen esetekben jogos és indokolt a használata. Lásd a borsós fiú esete, nem ragozom.
5. azt meg sem kockáztatom, hogy nem szabályozza, hogy hol szerezheted be legálisan a fegyvert.
Az első kettő követelmény erősen beszűkíti az engedélyhez jutás lehetőségét, ezáltal csökkentve az esélyt, hogy elrettentésre valóban alkalmas fegyvertömeg van a polgári lakosságnál. Az utóbbi kettő "laza" szabályozás esetén megteremti annak a veszélyét, hogy még a kis számú fegyver is nem a kívánt céloknak megfelelően van alkalmazva.
De hogy egy példát is hozzak, hogy mire gondolok: van egy Nógrád megyei nagycsaládos, valamivel átlag alatti életszínvonalon élő családapa, aki egy magas bűnelkövetési rátával megáldott területen él. Teszemazt sok a cigány aztán kötekednek mindenkivel, meg attól lopnak, akitől nem sajnálnak. (Nem szeretek amúgy cigányokkal példálózni, mert a cigány nem következetesen bűnöző, de ahogy az eddigiekből levettem, talán ez az a csoport, amit felhozva figyelsz is a példára.) Ennek a családapának életkörülményei miatt feltehetően nem lenne pénze és lehetősége fegyvert venni, valamint a kapcsolódó képzésekre és alkalmassági vizsgákra mondjuk félévente eljárni. Azért, mert azok drágák, alkalmatlan időpontokban vannak, esetleg annyi idejét felemésztenék, hogy a munkavégzését veszélyeztetné. Ezáltal nem fog fegyverhez jutni, mint ahogy a település hasonló körülmények között élő lakosságának nagy része. Ezen a településen tehát nem lesz számottevő mértékben - sőt, lehet, hogy egyáltalán - önvédelmi lőfegyver, ami valódi elrettentő hatással bírna. A nógrádi betörőt meg az, hogy pesten valami újgazdag vidéken két sorstársát lelőtték, nem nagyon fogja izgatni.
Az pedig úgy látom, hozzád "nem ért el", hogy az, hogy ki érzi szükségét, kinek van rá valóban szüksége, és kinek van lehetősége is fegyvert tartani, nem feltétlenül fedi egymást. Ha pedig a szabályozás miatt az, akinek valóban szüksége van rá, nem jut fegyverhez, értelmetlen az egész. Márpedig a magyar demográfiai helyzetben - az emberek relatíve szegények, és nincs idejük valamint lehetőségük időszakos alkalmassági vizsgákra meg képzésekre járni - eléggé esélyes, hogy egy kellően szigorú szabályozás mellett az igazán "rászorulók" egyszerűen nem jutnának fegyverhez.
"Ezzel szemben mit hozol fel?
- Sokan félnének, hogy sokaknál lenne fegyver (ami már bukott is, hiszen éppen te mondtad most, hogy mégsem lenne sok embernél)."
Egyáltalán nem ezt hoztam fel, és akkor mindjárt össze is kötném a laza szabályozással, és a benne rejlő veszélyekkel, bár ezt már nem egyszer levezettem.
A laza szabályozás olyan, ami:
1. nem körvonalazza pontosan, hogy mit jelent a pszichológiai alkalmasság, kitől, és milyen formában kell beszerezni az ezt igazoló okmányt. Veszélye: egyszerűen megveszed a papírt vizsgálat nélkül. Elkerülhető (talán): akkreditált vizsgáló hálózattal, központilag szabályozott, legalább évente ismételt tesztekkel. Attól, hogy tavaly beszámítható voltam, nem biztos, hogy idén is az vagyok. Az okmányvásárlás veszélye sajnos még így is fennáll, de talán kordában tartható megfelelő központi ellenőrzéssel. Ezzel eleve csökkenthető a lehetősége, hogy kevésbé beszámítható emberek is fegyverhez jutnak, viszont a tömeges fegyverviselés lehetőségét is csökkenti, ami viszont elrettentő erővel bír.
2. nem ír elő megfelelő gyakorlottságot, hanem pl. elég egy "gyorstalpaló" fegyverhasználati képzés. Amennyi pontosak az ismereteim, a gyakorlott, magabiztos és megbízható fegyverhasználat folyamatos gyakorlást igényel, megfelelő testi és szellemi kondíciót. Ismételten szükségessé válik a rendszeres időközi alkalmassági vizsga, lőgyakorlatokkal egybekötve. Ennek hiányában fennáll a veszélye a meggondolatlan, vaktában lövöldözésnek, vagy annak, hogy a gyakorlatlanság miatt a fegyvertartás nem hatékony. A szigorú szabályozás viszont megintcsak csökkenti a tömeges fegyverviselés lehetőségét.
3. nem ír elő megfelelő tárolási követelményeket. A veszélye azt hiszem egyértelmű. Ha a fegyver betöltve heverhet a konyhaasztalon, az minden, csak nem biztonságos. Ha a lakásban külön és elzárva kell tárolni a lőszert - amivel valamelyest csökkenthető a veszélye, hogy illetéktelen és/vagy gyakorlatlan kezekbe kerül, és teszemazt, ezt megfelelő hatóság akármikor ellenőrizheti - akkor viszont rohamosan csökken az esélye, hogy vészhelyzetben gyorsan tudod használni.
4. nem csoportosul köré egy jól körülhatárolt törvénycsomag, ami pontosan meghatározza, hogy milyen esetekben jogos és indokolt a használata. Lásd a borsós fiú esete, nem ragozom.
5. azt meg sem kockáztatom, hogy nem szabályozza, hogy hol szerezheted be legálisan a fegyvert.
Az első kettő követelmény erősen beszűkíti az engedélyhez jutás lehetőségét, ezáltal csökkentve az esélyt, hogy elrettentésre valóban alkalmas fegyvertömeg van a polgári lakosságnál. Az utóbbi kettő "laza" szabályozás esetén megteremti annak a veszélyét, hogy még a kis számú fegyver is nem a kívánt céloknak megfelelően van alkalmazva.
Remélem elég konkrét voltam.