A New York-i Grey ügynökség rekláma sok embernél kiverte a biztosítékot. A fegyverek sokat változtak az idők folyamán, de a szabályozás sok helyen szinte semmit.
A mai izés téma a fegyvertartás: te engedélyeznéd, vagy tiltanád a lőfegyvereket?
A lényegi összefüggés veszett el valahogy a mondandómban, ahogy látom.
Arról van szó ugyanis, hogy ha nagyjából egyetértünk a szabályozás szigorúságában, akkor ezek a feltételek elképesztően beszűkítik azoknak a körét, akik valóban fegyverhez juthatnak. Az elvi lehetőséget tehát egy szigorú szabályozás is fenn tartja mindenki számára, a gyakorlatit viszont már nem. Elvileg mindenkinek lehetősége van pszichológiai alkalmassági vizsgát tenni, meg rendszeres időközönként képzéseken részt venni és gyakorlati vizsgákon bizonyítani, de a gyakorlat már nagy valószínűséggel mást mutatna. Erősen szűkítené a lehetőséggel valóban élni tudók - de nem az azzal élni akarók!!! - körét. Maradva a példámnál, a nógrádi nagycsaládos kisebb valószínűséggel jutna fegyverhez, mint a pesti újgazdag, holott bűnözési statisztikákat tekintve a nógrádi nagycsaládosnak minden bizonnyal nagyobb szüksége lenne rá. A darabszám tehát az igazán indokolt területeken nem tudna akkorára növekedni, hogy észrevehető legyen a csökkenés. Abban teljes mértékben egyetértünk, hogy akinél lenne, az tudná is használni, viszont nagy biztonsággal ki merem jelenteni, hogy az igazán veszélyeztetetteknél nem lenne, akkor pedig a törvény nem éri el a kitűzött társadalmi célját.
Amerikában, vagy Svájcban pont azért más a helyzet, azért lehet arányaiban nagy mennyiségű fegyver a civil lakosságnál, mert a jelenlegi szabályozások szerint viszonylag olcsó és egyszerű a fegyvertartás. Erősen megkérdőjelezem viszont, hogy hazánkban egyszerre lehetne kiépíteni egy olcsó és egyszerű, ugyanakkor megbízható és veszélytelen rendszert, ami valóban érezhetően elrettentő mennyiségű fegyverrel látná el a lakosságot. Ha ez a mondat így egyben nem teljesül, akkor számomra kapásból olyan veszélyeket hordozna magában a rendszer, ami vállalhatatlan.
Végeredményben tehát lehet felőlem szigorú szabályozás mellett jól kiképzett embereknek önvédelmi fegyvere, csak abban kételkedem, hogy ennek a társadalmi haszna - bűnözési ráta valódi csökkenése - is mérhető lenne. Persze ha nem is célunk a társadalmi haszon, pusztán egyszerű önvédelmi lehetőséget akarunk biztosítani, ám legyen, de akkor csak és kizárólag szigorú szabályok között. És végül is Amerikában is ezen megy a vita, hogy ne úgy nézzen ki a dolog, hogy bemegyek a sarki fegyverboltba, kivágok az asztalra két papírfecnit, aztán ha kedvem tartja, hazasétálhatok egy kisebb hadseregnyi fegyverarzenállal, úgy, hogy meg sem kérdezik, hogy ki vagyok, és mit akarok vele csinálni. Na ez az, amit nem támogatnék, és ez az, amit az általam lazának nevezett szabályozás lehetővé tenne.
Arról van szó ugyanis, hogy ha nagyjából egyetértünk a szabályozás szigorúságában, akkor ezek a feltételek elképesztően beszűkítik azoknak a körét, akik valóban fegyverhez juthatnak. Az elvi lehetőséget tehát egy szigorú szabályozás is fenn tartja mindenki számára, a gyakorlatit viszont már nem. Elvileg mindenkinek lehetősége van pszichológiai alkalmassági vizsgát tenni, meg rendszeres időközönként képzéseken részt venni és gyakorlati vizsgákon bizonyítani, de a gyakorlat már nagy valószínűséggel mást mutatna. Erősen szűkítené a lehetőséggel valóban élni tudók - de nem az azzal élni akarók!!! - körét. Maradva a példámnál, a nógrádi nagycsaládos kisebb valószínűséggel jutna fegyverhez, mint a pesti újgazdag, holott bűnözési statisztikákat tekintve a nógrádi nagycsaládosnak minden bizonnyal nagyobb szüksége lenne rá. A darabszám tehát az igazán indokolt területeken nem tudna akkorára növekedni, hogy észrevehető legyen a csökkenés. Abban teljes mértékben egyetértünk, hogy akinél lenne, az tudná is használni, viszont nagy biztonsággal ki merem jelenteni, hogy az igazán veszélyeztetetteknél nem lenne, akkor pedig a törvény nem éri el a kitűzött társadalmi célját.
Amerikában, vagy Svájcban pont azért más a helyzet, azért lehet arányaiban nagy mennyiségű fegyver a civil lakosságnál, mert a jelenlegi szabályozások szerint viszonylag olcsó és egyszerű a fegyvertartás. Erősen megkérdőjelezem viszont, hogy hazánkban egyszerre lehetne kiépíteni egy olcsó és egyszerű, ugyanakkor megbízható és veszélytelen rendszert, ami valóban érezhetően elrettentő mennyiségű fegyverrel látná el a lakosságot. Ha ez a mondat így egyben nem teljesül, akkor számomra kapásból olyan veszélyeket hordozna magában a rendszer, ami vállalhatatlan.
Végeredményben tehát lehet felőlem szigorú szabályozás mellett jól kiképzett embereknek önvédelmi fegyvere, csak abban kételkedem, hogy ennek a társadalmi haszna - bűnözési ráta valódi csökkenése - is mérhető lenne. Persze ha nem is célunk a társadalmi haszon, pusztán egyszerű önvédelmi lehetőséget akarunk biztosítani, ám legyen, de akkor csak és kizárólag szigorú szabályok között. És végül is Amerikában is ezen megy a vita, hogy ne úgy nézzen ki a dolog, hogy bemegyek a sarki fegyverboltba, kivágok az asztalra két papírfecnit, aztán ha kedvem tartja, hazasétálhatok egy kisebb hadseregnyi fegyverarzenállal, úgy, hogy meg sem kérdezik, hogy ki vagyok, és mit akarok vele csinálni. Na ez az, amit nem támogatnék, és ez az, amit az általam lazának nevezett szabályozás lehetővé tenne.