Best of Izé

Azért, mert ha lemondunk az élelmiszer szállításáról, és a feldolgozás nagy részéről, akkor nincs más megoldás, mint helyben megtermelni. Azt pedig a panel 6. emeletén eléggé nehézkes. Abban is meglehetősen erős a meggyőződésem, hogy jelenleg a hazai agrártermelés nem lenne képes kielégíteni a hazai fogyasztási szükségleteket, akkor pedig területet kell felszabadítani. Marad az erdő, vagy teszemazt, a lakótelep. Előbbit nem akarjuk "beszántani", mert ugye védjük a környezetet, nem pusztítjuk. Utóbbit pedig drasztikus és nyilvánvalóan elképzelhetetlen és megvalósíthatatlan példának szántam, de úgy látszik, félrecsúszott.

Mindössze arra akartam utalni a városi/városias jellegű területek beszántásával, hogy a jelenlegi élelmiszer-fogyasztási struktúra a fejlett és fejlődő államokban olyan, vagy olyan irányba tendál, hogy nagy területeken lehetetlen az élelmiszer-önellátás, pontosan azért, mert nincs elég termőterület. Ebből kifolyólag viszont az élelmiszer feldolgozásra és szállításra szorul, ami tömegméretekben, a jelenlegi technológia mellett elképesztő mértékben terheli a környezetet. Ha a feldolgozást és szállítást, mint terhelő elemet ki akarjuk iktatni, kénytelenek vagyunk helyben megtermelni az élelmiszert, ez pedig nagyon sok helyen csak a lakókörnyezet drasztikus felszámolása árán lenne elérhető.

A paradigmaváltás azért kényes dolog, mert a 34-es hozzászólásodban említett változások tényleg pozitívak, de azok közül nagyon sok nem szerves, belülről építkező folyamat, hanem felülről irányított, így például a szelektív hulladékgyűjtés, vagy az energiatakarékos izzók kötelező bevezetése is. Ami persze nem baj, sőt, pozitív, ha megpróbálják elősegíteni a helyes gondolkodást, de a paradigmaváltás akkor következik be, ha erre az embereket nem rákényszeríteni és rávezetni kell, hanem bennük fogalmazódik meg az igény.