Hányadik napon teremtette Isten a dinoszauruszokat? Egy dél-karolinai katolikus magániskola negyedik évfolyamának tudományórai tesztjében a kreacionista elmélet alapvetéseire kérdeznek rá - nincs evolúció, a Föld nem több milliárd, hanem csak párezer éves, stb. -, és az azokra rendre a tudományos tényekkel ellentétes válaszokat adó kisdiák meg is kapja a maga csillagos ötösét és száz százalékos értékelését.
Vitathatatlan, a vallásnak közösségépítő szerepe volt/van, különösen a zsidó-keresztény kultúrkörben és történelemben, de talán még az ókori vallások esetén is. A monoteista hitek alapvetően valamivel szemben határozzák meg magukat, mindnek van valami ellenségképe, egy rivális monoteista vallás, "pogány" vallások, eretnekek... Habár nagyon hiányos a tudásunk a hellenisztikus ókori világ hétköznapi vallásfölfogásáról és gyakorlatáról, csak arra találunk példát, hogy az emberek úgy adták-vették az isteneiket, mint más a kenyeret, ugyanúgy tisztelték Íziszt Savariában (Szombathely), mint Memphiszben, az istenek folyton beavatkoztak az emberek életébe, de nem ítélték az embereket kénköves szenvedésre többnyire, és túl sokat sem követeltek tőlük. Meg lehetne említeni a rómaiak keresztényüldözését, de az igazság az, hogy nem teljesen világos, miért is üldözték őket. Úgy tűnik alapvetően nem azért, mert nem a római isteneket szerették. Az ókori Rómában az egyéni hit kevésbé számított, viszont a közös ceremóniák annál inkább, a keresztények távolmaradását és agitálását, hittérítését a társadalom korróziójának, széttagolódásának, társadalmi veszélynek élhették meg a római kormányzók, a fönnmaradt dokumentumok alapján. Nem szektaként vagy vallásként, hanem babonaként emlegetik a korai kereszténységet, a babonáktól pedig féltek, mert úgy vélték, romboló hatással van a társadalomra, mert a babona "az őrületbe kergeti az embert és elveszíti emberiességét."
A középkori egyház ezt tökéletesen bizonyítja úgy egyébként. (Néhol helyen egészen napjainkig igaz ez a tézis).
A keresztények a saját tanításaik alapján egy bűnözőt istenítettek (Jézust törvényesen elítélték elvégre), nyilvánosan és csúfan bírálták Rómát és vallásait, suttyomban találkoztak ahelyett, hogy nyílt istentiszteletet végeztek volna, mint a becsületes emberek. Bocs az offolásért. :D Szóval a lényeg az lett volna, hogy az Ábrahámi vallásokban kódolva van a kirekesztés a másként gondolkodókkal szemben, sőt úgy általában a gondolkodókkal szemben, míg a korábbi "pogány" vallásokban elég sok mindent meg lehetett kérdőjelezni egy istennel kapcsolatban (bár valszeg kinyírták volna előbb vagy utóbb azt a rómait is, aki azt mondja a fórumon, hogy 'Te Lucius, szerintem istenek nem léteznek.')