Hányadik napon teremtette Isten a dinoszauruszokat? Egy dél-karolinai katolikus magániskola negyedik évfolyamának tudományórai tesztjében a kreacionista elmélet alapvetéseire kérdeznek rá - nincs evolúció, a Föld nem több milliárd, hanem csak párezer éves, stb. -, és az azokra rendre a tudományos tényekkel ellentétes válaszokat adó kisdiák meg is kapja a maga csillagos ötösét és száz százalékos értékelését.
Szóval, mivel ez a helyzet, ezért ugyebár a gyerekeket - ahogy a poszt is mutatja - tanítani, okítani kell a vallásról, istenről, meg az egész témáról úgy általában, máskülönben vajon hányan válnának mondjuk felnőtt korukra maguktól vallásossá? Biztos lenne rá példa és van is, de elenyésző mennyiségben. Innentől kezdve viszont ez nekem nem tűnik többnek egy egyszerű emberi tradíciónál, olyasmi mint a húsvéti sonkaevés vagy a körülmetélés.
Na, és mi a helyzet a tudománnyal? Azt is tanítani kell, magától senki nem lesz atomfizikus. Csakhogy a tudomány tanulása közben épp, hogy okról-okozatra, feltevésről-magyarázatra jut az ember, így válik egyre több és több tudás birtokosává, majd jó esetben szakterületének tudósává.
A hitoktatás ezzel szemben valahogy így zajlik: "Higyj istenben, mert ő biza létezik! Itt ez a könyv, ami szentírás, ami ebben le van írva, az szóról szóra igaz és követendő. Ha pedig kételkedni kezdenél, ne felejtsd el, hogy bizonyítékokra csak a csőlátó ateistáknak van szüksége, nekünk itt a hitünk, és a szerető istenünk, így tehát gond egy szál se. Ha ebben az életben nem is jó, majd a következőben az lesz."
...de ha egy gyermeket 2-3 éves korától kezdve vallásos szellemben nevelnek, akkor nem csoda, ha el is hiszi az egészet, hiszen sem az ítélőképessége sem a világképe nem alkalmas még olyan fiatal korban arra, hogy másképp ítélje meg a dolgokat. Aztán ki-mennyire befolyásolható, van aki hozzám hasonlóan serdülőkorban észhez tér, és van, akibe egész életére beleragad az agymosás.