
Egy dél-karolinai katolikus magániskola negyedik évfolyamának tudományórai tesztjében a kreacionista elmélet alapvetéseire kérdeznek rá - nincs evolúció, a Föld nem több milliárd, hanem csak párezer éves, stb. -, és az azokra rendre a tudományos tényekkel ellentétes válaszokat adó kisdiák meg is kapja a maga csillagos ötösét és száz százalékos értékelését.
(1. ez így egy lista, de ugyanúgy nem jelent semmit
2. néhányuk nyilván cáfolható ha nagyon akarom, csomóan viszont lemaradtak erről a listáról)
Sztem fölös újra és újra nekilovagolni egymásnak, de ha jól esik tegyétek.
Tudósok, akik Istenhívőnek vallották magukat:
André-Marie Ampère (1775 - 1836) francia fizikus, az elektromágnesesség egyik fő felfedezője. Az elektromos áram SI-egységét, az ampert nevezték el a tiszteletére.
Antoine Henri Becquerel (1852 - 1908) francia fizikus, a radioaktivitás egyik felfedezője, amiért 1903-ban Nobel díjat kapott.
Alexander Graham Bell (1847 - 1922) brit születésű amerikai fiziológus, a telefon feltalálója.
Bolyai János (1802 - 1860) magyar matematikus, a nem-euklideszi, hiperbolikus gometria felfedezője.
Sir David Brewster (1781 -1868) skót felfedező, a fénytörés és polarizáció törvényeinek felfedezője.
Georg Cantor (1845 - 1918) zsidó matematikus, a halmazelmélet matematikai tudományág megalkotója.
Augustin Louis Cauchy (1789 - 1857) francia matematikus, a matematikai analízis modern tárgyalásmódjának megteremtője. A matematika alapvető fogalmait (mint pl. konvergencia, sorozat, határérték) ő fektette szilárd alapokra.
Nikolausz Kopernikusz (1473 - 1543) lengyel asztrológus, csillagász, matematikus és közgazdász. Nevéhez fűződik a heliocentrikus világkép elterjedése.
Charles Augustin de Coulomb (1736 - 1806) francia fizikus, az elektrosztatikus Coulomb törvény megalkotója, az töltés SI-egységét nevezték el a tiszteletére.
John Dalton (1766 - 1844) angol fizikus és kémikus, az atomelmélet védelmezője. Róla nevezték el az atomi tömegegységet daltonnak és a tökéletes gázok elegyeiben a parciális nyomásra vonatkozó Dalton-törvényt.
René Descartes (1596 - 1650) francia természetkutató és matematikus, az analitikus geometria egyik megalapítója.
Leonhard Euler (1707 - 1783) svájci matematikus és fizikus, a matematikatörténet egyik legtermékenyebb és legjelentősebb alakja.
Michael Faraday (1791 - 1867) angol fizikus és kémikus, az elektrotechnika nagy alakja, jelentősen hozzájárult az elektromágnesesség és elektrokémia területeinek fejlődéséhez. A kapacitás SI egysége, a farad, róla kapta a nevét, valamint a Faraday állandó, ami egy mol elektron töltését jelenti.
Sir Alexander Fleming (1881 - 1955) Nobel-díjas skót orvos, a penicillin felfedezője. Kutatási területe a baktériumkutatás, az immunológia és a kemoterápia volt. Ő volt az első, aki embereknek tífusz elleni védőoltást adott.
Benjamin Franklin (1706 - 1790): amerikai író, polgári demokrata politikus, diplomata, természettudós, közgazdász, filozófus. Feltalálta többek között a villámhárítót, az üvegharmonikát, a Franklin-kályhát, a bifokális szemüveglencsét és a rugalmas katétert.
Friedrich Ludwig Gottlob Frege (1848 - 1925) német matematikus, logikatudós, filozófus, a modern matematikai logika és analitikus filozófia megalapítója, művelője.
Augustin-Jean Fresnel (1788 - 1827) francia fizikus, a hullámoptika egyik megalkotója.
Galileo Galilei (1564 - 1642) olasz természettudós. A vízemelő gép és a mikroszkóp feltalálója. A Jupiter négy legnagyobb holdjának felfedezője. (Jaja, ő is. Tényleg.)
Luigi Galvani (1737 - 1798) olasz fizikus, felfedezte, hogy az izom és idegsejtek elektromosságot állítanak elő.
Werner Karl Heisenberg (1901 - 1976) Nobel-díjas német fizikus, a kvantummechanika egyik megalapítója. A Heisenberg által bevezetett határozatlansági reláció elve forradalmi fordulatot hozott a kvantummechanika fejlődésében, hatása a modern fizikára.
Sir Frederick William Herschel (1738 - 1822) német-angol csillagász, az Uránusz bolygó felfedezője, minden idők egyik legnagyobb megfigyelő csillagásza.
Edward Jenner (1749 - 1823) angol sebész, a himlőoltás feltalálója.
James Prescott Joule (1818 - 1889) angol fizikus, az energiamegmaradás törvényének felismerője és a thermodinamika első főtételének megalkotója. Az energia SI-egységét róla nevezték el.
William Thomson Kelvin (1824 - 1907) skót matematikus-fizikus, több fontos munkát végzett a matematikai analízis, az elektromosság és a thermodinamika területén. Legismertebb fejlesztése az abszolút nulla foktól induló Kelvin hőmérsékleti skála.
Johannes Kepler (1571 - 1630) német matematikus, csillagász és optikus volt, aki felfedezte a bolygómozgás törvényeit, amelyet róla Kepler-törvényeknek neveznek.
Antoine-Laurent de Lavoisier (1743 - 1794) francia kémikus. Leghíresebb eredményeként az égési folyamatokat tanulmányozva felfedezte az anyagmegmaradás törvényét, valamint pontosan meghatározta az elemek, a savak, a sók és a bázisok fogalmát.
Gottfried Wilhelm Leibniz (1646 - 1716) német matematikus, fizikus és filozófus, aki megalkotta a matematikai analízist, valamint hozzájárult a formális logika megteremtéséhez is.
Carl von Linné (1707 - 1778) svéd természettudós, orvos és botanikus, aki megalkotta a modern tudományos rendszerezés alapelveit, a rendszerezés kategóriáit (a taxonokat) és kidolgozta a modern tudományos nevezéktant, az élőlényekre alkalmazta a kettős elnevezést tudományos névként. (Alapjaiban ma is az ő elveit és eljárását használják a biológiában.)
Guglielmo Marconi (1874 - 1937) olasz feltaláló, aki a távíró kifejlesztéséért megkapta a Fizikai Nobel-díjat.
James Clerk Maxwell (1831 - 1879) skót matematikus-fizikus, aki egy összefoglaló egyenletrendszerbe írta le az elektromosság és a mágnesesség alapjait, ezen kívül a nevéhez fűződik a Maxwell-eloszlás, a gázok mozgásának elmélete.
Johann Gregor Mendel (1822 - 1884) szudétanémet származású Ágoston-rendi szerzetes, botanikus, a tudományos örökléstan megalapozója. Gyakran nevezik őt a „genetika atyjá"-nak.
Samuel Morse (1791 - 1872) amerikai feltaláló, a távíró kódrenszerének kidolgozója.
Sir Isaac Newton (1642 - 1727) angol fizikus, matematikus, csillagász, filozófus és alkimista. Megalkotta az egyetemes tömegvonzás törvényét, megalapozta a klasszikus mechanika tudományát. A differenciálszámítás és integrálszámítás egyik megalkotója.
Blaise Pascal (1623 - 1662) francia matematikus, fizikus, vallásfilozófus. A nyomás mértékegysége az ő munkásságának tiszteletére lett Pascal.
Louis Pasteur (1822 - 1895) francia mikrobiológus és kémikus, aki kifejleszti a veszettség elleni oltóanyagot. A pasztőrözési eljárás megalkotója.
Linus Carl Pauling (1901 - 1994) amerikai kémikus, többszörös Nobel-díjas. A molekuláris biológia és gyógyszertan első kutatói között tartják számon.
Georg Friedrich Bernhard Riemann (1826 - 1866) német matematikus, aki úttörő munkát végzett a matematikai analízis, differenciálgeometria, matematikai fizika és analitikus számelmélet területén.
Erwin Rudolf Josef Alexander Schrödinger (1887 - 1961) Nobel-díjas osztrák fizikus, a kvantummechanika egyik atyja.
Albert Schweitzer (1875 - 1965) Nobel-békedíjas német orvos, teológus, filozófus.
Pietro Angelo Secchi (1818 - 1878) olasz csillagász, a csillagászati színképelemzés úttörője, aki a meteorológia és az óceánográfia területén is tevékenykedett.
George Stephenson (1781 - 1848) angol gépészmérnök, az első gőzmozdony tervezője, a vasút atyja.
Sir George Gabriel Stokes (1819 - 1903) angol matematikus-fizikus, aki több fontos tételt alkotott a matematika, optika és folyadék-dinamika területén.
Urbain Jean Joseph Le Verrier (1811 - 1877) francia matematikus, a Neptunusz felfedezője.