Hányadik napon teremtette Isten a dinoszauruszokat? Egy dél-karolinai katolikus magániskola negyedik évfolyamának tudományórai tesztjében a kreacionista elmélet alapvetéseire kérdeznek rá - nincs evolúció, a Föld nem több milliárd, hanem csak párezer éves, stb. -, és az azokra rendre a tudományos tényekkel ellentétes válaszokat adó kisdiák meg is kapja a maga csillagos ötösét és száz százalékos értékelését.
Másrészt viszont ha abból az analógiából indulunk ki, hogy az Istentől való elszakadás következménye a halál, akkor az emberiségnek nem kellene léteznie, hiszen az emberiség ősei - tudniillik bizonyos Ádám és Éva - maguk is elszakadtak Istentől, ezzel gyakorlatilag az egész emberiség jövőjét elszakítva tőle. Namármost Isten vagy nagyon nem következetes, vagy a halálnak vajmi kevés köze van Istenhez, meg a hozzá való kötődéshez. Meg különben is, mindenki meghal. Akkor halála előtt mindenki elszakad Istentől? Vagy az elszakadás csak a halálhoz vezető egyik út? Hogy működik ez?
Mennyivel egyszerűbb lenne, ha annyit mondanátok így közösségileg, hogy hiszünk a szeretetben meg a jóságban, oszt ennyivót? Minek ehhez egy természetfeletti, akit félni kell, aki büntet, aki mérlegel, és aki létében hazudtolja meg a tudással felvértezett ember legtöbb önálló gondolatát?
Ja hogy persze, Istenhez csak a tudatlanok juthatnak el. Mindjárt van értelme a tudomány-ellenességnek.