Tóni: Ha nem érdekel, görgess nyugodtan tovább. Ha nincs görgő az egereden, szólj, veszek egyet.
---
"Nem kedvelem az ilyen sztereotípiákat."
Mondhatjuk sztereotípiának (bár amit te írtál, az sokkal inkább az, de most ez mindegy). De ettől a lányok többsége még babázik. Mint ahogy a fiúk többsége a lányokat piszkálja. Nem feltétlen mindegyik, de a többség igen. Lehet, hogy te meg Purple nem babáztatok, de a többség meg igen.
"Az én fejlődésemnek pl. rohadtul nem volt része a babázás, mert legózni meg élőlényekkel babrálni sokkal jobban szerettem, mégis normális (...) nő lettem."
Nem lehet, hogy a probléma gyökere mégiscsak bennetek lehet? Nem lehet, hogy azokkal a nőkkel kezdenek inkább ki, akik annak idején nem babáztak? Vagy esetleg az ilyen nők felnőve túlreagálnak minden kis apróságot? A babázás hiánya lehet az oka. Tanulság: lányok ne legózzanak meg bogarazzanak, hanem babázzanak! :P
Ezt nem hagyhattam ki, bocsi! :D Nagyon magas labda volt, de ne vedd komolyan. :)
/De azért megjegyzem, hogy nekem mindig azok a lányok jöttek be kiskoromban, akik nem babáztak, hanem fiúsabb játékokat játszottak. És manapság is jobban kedvelem azokat a nőket, akik nem nyavajognak, hisztiznek és hasonló, hanem viselkedésükben kicsit hasonlítanak a fiúkra. Egyszerűen sokkal vonzóbb számomra, mert sokukban van egy kis vadság. Lehet, ez az, ami - akár tudat alatt - ilyen reakciókat vált ki bizonyos férfiakból. Mármint a sötétebbjéből. :) /
"Szóval nem hinném, hogy ha a seggfogdosás kimarad a kisfiúk életéből, akkor csorbát szenved később a férfiasságuk megélése"
Nem szenved csorbát. De ettől függetelnül nem is ritka eset. Ahogy a lányok többsége babázik, úgy a fiúk többsége is piszkálja egy időben a lányokat.
"Értem én, hogy a szemükben ez egy izgi bátorságpróba, de jobban tennék, ha olyasmin próbálgatnák a bátorságukat, amivel nem bántanak, aláznak meg másokat."
Mondom, hogy nem feltétlen bátorságpróba (még ha van benne az is). A legtöbb esetben egyszerűen csak nem tudja még, hogy hogyan közeledjen a másik nemhez. A vágy ott van benne, de nem tudja, hogy pontosan mi is az, hogy hogyan működik, és hogy hogyan kell kezelnie.
Emellett egy kislány ezt nem úgy fogja fel, mint mondjuk te most. Nem alázza meg vele a kislányt egyáltalán. Mondom: túlreagálod a dolgot. :) A mai női agyaddal támadásnak veszed azt, amit egyébként ott és akkor egyik fél sem tart annak. Amelyik lánynak annak idején megpaskoltam a fenekét, vagy belecsíptem, az egyáltalán nem kelt ki magából. A csípét általában nem szerették, egyiküktől kaptam pofont is érte. De ott sem azért, mert a fenekét csíptem, hanem magáért a csípésért. De a paskolással nem volt különösebb bajuk. Sőt, az egyikük kedvesen visszamosolygott és megköszönte, mikor futóverseny előtt biztatásként megpaskoltam a fenekét egy "Gyerünk Timi!" bátorítással.
"Nem tartom helyesnek, hogy már fiatalon hozzászokjanak ahhoz, hogy a lányok csak eszközök az ő szórakozásukhoz"
Szerintem nem jött le a lényeg. Ez egyáltalán nem hozzászokás. Hiszed vagy sem, nem úgy szoktam odamenni egy lányhoz, hogy a fenekét fogdosom. Gyerekként megtettem, mert még 8-9 évesen csak tanultam, hogy hogyan kell viszonyulnom a lányokhoz. És velem együtt más fiúk is hasonlóan cselekedtek. Később természetesen ezt kinőttem, mint ahogy a legtöbb fiú velem együtt. Ebben nincs hozzászoktás, ez a fejlődésünk része. Hogy ne a babás példát mondjam: hasonló ez, mint amikor a gyerek kipuhatolja, hogy a szülők/tanárok esetében meddig mehet el. Addig fog elmenni, amíg határokba nem ütközik. Utána ha megtalálta a határt, amit már nem léphet át, akkor megtanulja, hogy hogyan kell viselkednie.
A fiúknál ugyanez megy ilyen esetben. Mikor felnövünk, mi leszünk azok, akik kezdeményeznek a lányoknál, nem pedig fordítva (jobb esetben persze). De ez nem úgy megy, hogy a fiú csak úgy magától tudja egy bizonyos kor után, hogy hogyan kell odamennie a lányhoz, hogyan szólíthatja meg, hogyan kezdeményezhet, stb. Ezt neki meg kell tanulnia, ki kell tapasztalnia. Ráadásul ez egy igen hosszú folyamat, félig-meddig örök tanulás, tapasztalás. Elkezdődik már igen fiatal korban (óvoda környékén), és egész felnőttkorig, de még utána is tart. Kipróbál valamit, és ha bejön, később is alkalmazza. Ha nem jön be, kipróbál mást helyette. Tudom, "szép és jó" lenne, ha a 10 éves fiú elővenne egy párkapcsolatokról szóló tudományos könyvet, és abból tanulná meg, hogy hogyan viszonyuljon a lányokhoz, meg hogy hogyan udvaroljon nekik. De mint ahogy a leendő anyukák többsége sem könyvből tanulja meg a gyereknevelés legfontosabb lépéseit, úgy a fiúk sem könyvből tanulják meg az udvarlást. Hanem próbálkoznak, tapasztalnak.
És ennek a tapasztalásnak, próbálkozásnak bizony vannak ilyen "vadhajtásai" is.
"Egyébként Purp sztorijában szerintem is az a legdurvább, hogy mégis mit gondol magáról egy tizenéves kis taknyos, hogy egyáltalán rá mer nézni egy nála jó tíz évvel idősebb nőre"
Szerintem itt sem jött le a lényeg, pedig jó hosszan kifejtettem.
Nem a szexuális vonzódás a gond. Egy 12-13 éves fiú igenis vonzódik a csinos nőkhöz is, nem csak a saját korcsoportjában lévő lányokhoz. Persze, hogy megnézik a nők fenekét, mellét - csúnya is lenne, ha nem tennék. Az egyik tanárnőnk annak idején elég dögös volt (fiatal is volt, nem sokkal azelőtt végzett a főiskolán) - az egész fiúcsapat a melleit meg a fenekét nézte órán. És nem csak a mi osztályunkból! :) Ez tök természetes ilyen korban.
Ha elfogadod, ha nem, ha csinálsz magadnak sztereotípiákat a fiúk "megfelelőnek vélt" viselkedéséről, ha nem, attól mi még ugyanazok maradunk: kanok, akik a nőkre elsősorban szexuális partnerként tekintenek, nem pedig beszélgetőtársként.
A baj az volt az esettel, hogy magát a felnőttet nem tisztelték benne.
---
"Nem kedvelem az ilyen sztereotípiákat."
Mondhatjuk sztereotípiának (bár amit te írtál, az sokkal inkább az, de most ez mindegy). De ettől a lányok többsége még babázik. Mint ahogy a fiúk többsége a lányokat piszkálja. Nem feltétlen mindegyik, de a többség igen. Lehet, hogy te meg Purple nem babáztatok, de a többség meg igen.
"Az én fejlődésemnek pl. rohadtul nem volt része a babázás, mert legózni meg élőlényekkel babrálni sokkal jobban szerettem, mégis normális (...) nő lettem."
Nem lehet, hogy a probléma gyökere mégiscsak bennetek lehet? Nem lehet, hogy azokkal a nőkkel kezdenek inkább ki, akik annak idején nem babáztak? Vagy esetleg az ilyen nők felnőve túlreagálnak minden kis apróságot? A babázás hiánya lehet az oka. Tanulság: lányok ne legózzanak meg bogarazzanak, hanem babázzanak! :P
Ezt nem hagyhattam ki, bocsi! :D Nagyon magas labda volt, de ne vedd komolyan. :)
/De azért megjegyzem, hogy nekem mindig azok a lányok jöttek be kiskoromban, akik nem babáztak, hanem fiúsabb játékokat játszottak. És manapság is jobban kedvelem azokat a nőket, akik nem nyavajognak, hisztiznek és hasonló, hanem viselkedésükben kicsit hasonlítanak a fiúkra. Egyszerűen sokkal vonzóbb számomra, mert sokukban van egy kis vadság. Lehet, ez az, ami - akár tudat alatt - ilyen reakciókat vált ki bizonyos férfiakból. Mármint a sötétebbjéből. :) /
"Szóval nem hinném, hogy ha a seggfogdosás kimarad a kisfiúk életéből, akkor csorbát szenved később a férfiasságuk megélése"
Nem szenved csorbát. De ettől függetelnül nem is ritka eset. Ahogy a lányok többsége babázik, úgy a fiúk többsége is piszkálja egy időben a lányokat.
"Értem én, hogy a szemükben ez egy izgi bátorságpróba, de jobban tennék, ha olyasmin próbálgatnák a bátorságukat, amivel nem bántanak, aláznak meg másokat."
Mondom, hogy nem feltétlen bátorságpróba (még ha van benne az is). A legtöbb esetben egyszerűen csak nem tudja még, hogy hogyan közeledjen a másik nemhez. A vágy ott van benne, de nem tudja, hogy pontosan mi is az, hogy hogyan működik, és hogy hogyan kell kezelnie.
Emellett egy kislány ezt nem úgy fogja fel, mint mondjuk te most. Nem alázza meg vele a kislányt egyáltalán. Mondom: túlreagálod a dolgot. :) A mai női agyaddal támadásnak veszed azt, amit egyébként ott és akkor egyik fél sem tart annak. Amelyik lánynak annak idején megpaskoltam a fenekét, vagy belecsíptem, az egyáltalán nem kelt ki magából. A csípét általában nem szerették, egyiküktől kaptam pofont is érte. De ott sem azért, mert a fenekét csíptem, hanem magáért a csípésért. De a paskolással nem volt különösebb bajuk. Sőt, az egyikük kedvesen visszamosolygott és megköszönte, mikor futóverseny előtt biztatásként megpaskoltam a fenekét egy "Gyerünk Timi!" bátorítással.
"Nem tartom helyesnek, hogy már fiatalon hozzászokjanak ahhoz, hogy a lányok csak eszközök az ő szórakozásukhoz"
Szerintem nem jött le a lényeg. Ez egyáltalán nem hozzászokás. Hiszed vagy sem, nem úgy szoktam odamenni egy lányhoz, hogy a fenekét fogdosom. Gyerekként megtettem, mert még 8-9 évesen csak tanultam, hogy hogyan kell viszonyulnom a lányokhoz. És velem együtt más fiúk is hasonlóan cselekedtek. Később természetesen ezt kinőttem, mint ahogy a legtöbb fiú velem együtt. Ebben nincs hozzászoktás, ez a fejlődésünk része. Hogy ne a babás példát mondjam: hasonló ez, mint amikor a gyerek kipuhatolja, hogy a szülők/tanárok esetében meddig mehet el. Addig fog elmenni, amíg határokba nem ütközik. Utána ha megtalálta a határt, amit már nem léphet át, akkor megtanulja, hogy hogyan kell viselkednie.
A fiúknál ugyanez megy ilyen esetben. Mikor felnövünk, mi leszünk azok, akik kezdeményeznek a lányoknál, nem pedig fordítva (jobb esetben persze). De ez nem úgy megy, hogy a fiú csak úgy magától tudja egy bizonyos kor után, hogy hogyan kell odamennie a lányhoz, hogyan szólíthatja meg, hogyan kezdeményezhet, stb. Ezt neki meg kell tanulnia, ki kell tapasztalnia. Ráadásul ez egy igen hosszú folyamat, félig-meddig örök tanulás, tapasztalás. Elkezdődik már igen fiatal korban (óvoda környékén), és egész felnőttkorig, de még utána is tart. Kipróbál valamit, és ha bejön, később is alkalmazza. Ha nem jön be, kipróbál mást helyette. Tudom, "szép és jó" lenne, ha a 10 éves fiú elővenne egy párkapcsolatokról szóló tudományos könyvet, és abból tanulná meg, hogy hogyan viszonyuljon a lányokhoz, meg hogy hogyan udvaroljon nekik. De mint ahogy a leendő anyukák többsége sem könyvből tanulja meg a gyereknevelés legfontosabb lépéseit, úgy a fiúk sem könyvből tanulják meg az udvarlást. Hanem próbálkoznak, tapasztalnak.
És ennek a tapasztalásnak, próbálkozásnak bizony vannak ilyen "vadhajtásai" is.
"Egyébként Purp sztorijában szerintem is az a legdurvább, hogy mégis mit gondol magáról egy tizenéves kis taknyos, hogy egyáltalán rá mer nézni egy nála jó tíz évvel idősebb nőre"
Szerintem itt sem jött le a lényeg, pedig jó hosszan kifejtettem.
Nem a szexuális vonzódás a gond. Egy 12-13 éves fiú igenis vonzódik a csinos nőkhöz is, nem csak a saját korcsoportjában lévő lányokhoz. Persze, hogy megnézik a nők fenekét, mellét - csúnya is lenne, ha nem tennék. Az egyik tanárnőnk annak idején elég dögös volt (fiatal is volt, nem sokkal azelőtt végzett a főiskolán) - az egész fiúcsapat a melleit meg a fenekét nézte órán. És nem csak a mi osztályunkból! :) Ez tök természetes ilyen korban.
Ha elfogadod, ha nem, ha csinálsz magadnak sztereotípiákat a fiúk "megfelelőnek vélt" viselkedéséről, ha nem, attól mi még ugyanazok maradunk: kanok, akik a nőkre elsősorban szexuális partnerként tekintenek, nem pedig beszélgetőtársként.
A baj az volt az esettel, hogy magát a felnőttet nem tisztelték benne.