Ebből látszik a leginkább, hogy nem igaz a sztori. Láttam két éve egy jó dokumentumfilmet az áldokumentumfilmekről, az egyik alapvető ismérvük, hogy hétköznapi dolgokkal akarják elterelni az emberek figyelmét, erősen építenek a sztereotípiára és a szimpátiára. Ha beraknak egy idős színészt, aki előadja, hogy ő a nagy beteg, közben meg jön látogatni az unoka és csillogó szemmel azt meséli, hogy ő találkozott Richard Nixonnal, akkor már azt is elhisszük neki, hogy Nixon meg találkozott az idegenekkel. Ha egy igazi hiteles interjú volna, igazi és hiteles emberekkel, akkor a riportert pont nem érdekelte volna Nixon, hanem annyi részletre kérdez rá, amennyire csak tud. Ahhoz meg nem kell nagy színésznek lenni, hogy valaki előadja, hogy halálos beteg akinek nehezen megy még a beszéd is.