én ritkán ülök le a metron, tényleg csak ha fáradt vagyok, egyébként nem vagyok oda érte. ha mégis ülök, teljesen szubjektíven döntöm el kinek és mikor adom át a helyem. egy kedves mosoly, fáradt tekintet, idős férfi/nő vagy terhes nő részéről azért számomra lefegyverző. eszembe sem jut, hogy előttem végigállja az utat.
de ez habitus kérdése, megértem azt is aki nem adja át a helyét. viszont, nekem tényleg nem esik rosszul felállni, inkább jóérzéssel tölt el, hogy egy kicsit segíthetek.
ergo mindenki döntse el maga. részemről ez is hozzátartozik ahhoz hogy férfi vagyok, és jó érzéssel tölt el.
ez van.
de ez habitus kérdése, megértem azt is aki nem adja át a helyét. viszont, nekem tényleg nem esik rosszul felállni, inkább jóérzéssel tölt el, hogy egy kicsit segíthetek.
ergo mindenki döntse el maga. részemről ez is hozzátartozik ahhoz hogy férfi vagyok, és jó érzéssel tölt el.
ez van.