Hát nem mondom, volt pár szösszenet ebben az írásban, ami kicsit leverte nálam a biztosítékot. A kommentek olvasását úgy a 10. körül hagytam abba, csak még jobban felbasznám magam, ha folytatnám. #7 mondjuk egész korrekt, nagyjából én is így vagyok vele. Ha úgy érzem, hogy valakinek szüksége van ülőhelyre, és gyors körülnézés után nem látok más szabad helyet (esetleg ha nehezen mozog az illető és az mellett az ajtó mellett ülök ahol felszáll), és más még nem adta át a helyét, akkor felpattanok. Jó érzéssel tölt el az ilyesmi, mondhatni "elégedett vagyok magammal, megvolt a napi jócselekedet" ^^
Van azért olyan, amivel nagyjából egyetértek, bár nem egészen abban a formában, ahogy az le van írva. Pl "csak simán nő"-nek, diáknak, kisgyereknek elég ritkán jut eszembe átadni a helyem. Najó, gyereknek még csak-csak, attól függően, hogy mennyire kis gyerek, kb az iskolás kor a vízválasztó. De a diákok nem is tudom hogy jönnek ide... tulajdonképpen én is diák vagyok, és soha fel nem merült bennem, hogy másnak át kéne adnia a helyét nekem.
„Ezért nem adom át Neked az ülőhelyet”
Van azért olyan, amivel nagyjából egyetértek, bár nem egészen abban a formában, ahogy az le van írva. Pl "csak simán nő"-nek, diáknak, kisgyereknek elég ritkán jut eszembe átadni a helyem. Najó, gyereknek még csak-csak, attól függően, hogy mennyire kis gyerek, kb az iskolás kor a vízválasztó. De a diákok nem is tudom hogy jönnek ide... tulajdonképpen én is diák vagyok, és soha fel nem merült bennem, hogy másnak át kéne adnia a helyét nekem.