Mostanában egyre több idős hölggyel kerülök vitába ilyen dolgokban és nem azért, mert nem adom át a helyem. Terhes nőnek persze átadom minden további nélkül, mert ha akármi történik nem a szerencsétlen magzat tehet róla, hogy ott van anyuka hasában, akármilyen személyiséggel is rendelkezzen az anyuka.
Az idősekkel kicsit más a helyzet. Lehet, hogy rájuk nézve is veszélyes egy-egy nagyobb fékezés, de amennyiben nem kapnak ülőhelyet az sokszor rajtuk múlik. Ha valaki azzal száll fel a buszra indulásból, hogy sok suttyó, tiszteletlen, neveletlen fiatal van, mert neki nincs ülő helye, akkor ne is számítson semmi jóra senkitől sem. Tisztelem az öregeket, ha egy minimális tiszteletet mutatnak ők is felém, mint ember felé.
Egy normális idős hölgynek szívesen átadom a helyet ha nem azzal jön, hogy "a mai fiatalság". De ha úgy száll fel eleve, hogy neki ülő hely kell, mert a következő megállóig nem bírja ki, hogy ne hangoztassa, hogy márpedig ő tiszteletre méltó szegény idős ember, aki ellen az egész utazó közönség szervezkedik, hogy ne tudjon leülni, akkor bizony nem sok segítő szándék marad bennem és ezzel nem csak én vagyok így, hanem sok ismerősöm is.
Egyszer egy idős úr nyugtatott meg egy vele hasonló korú hölggyel folytatott kisebb szóváltás után: "Ne aggódjon fiatal ember, teljesen igazat adok magának, a kor nem érdem, hanem adottság és a tisztelet nem adottság, hanem érdem."
„Ezért nem adom át Neked az ülőhelyet”
Az idősekkel kicsit más a helyzet. Lehet, hogy rájuk nézve is veszélyes egy-egy nagyobb fékezés, de amennyiben nem kapnak ülőhelyet az sokszor rajtuk múlik. Ha valaki azzal száll fel a buszra indulásból, hogy sok suttyó, tiszteletlen, neveletlen fiatal van, mert neki nincs ülő helye, akkor ne is számítson semmi jóra senkitől sem. Tisztelem az öregeket, ha egy minimális tiszteletet mutatnak ők is felém, mint ember felé.
Egy normális idős hölgynek szívesen átadom a helyet ha nem azzal jön, hogy "a mai fiatalság". De ha úgy száll fel eleve, hogy neki ülő hely kell, mert a következő megállóig nem bírja ki, hogy ne hangoztassa, hogy márpedig ő tiszteletre méltó szegény idős ember, aki ellen az egész utazó közönség szervezkedik, hogy ne tudjon leülni, akkor bizony nem sok segítő szándék marad bennem és ezzel nem csak én vagyok így, hanem sok ismerősöm is.
Egyszer egy idős úr nyugtatott meg egy vele hasonló korú hölggyel folytatott kisebb szóváltás után: "Ne aggódjon fiatal ember, teljesen igazat adok magának, a kor nem érdem, hanem adottság és a tisztelet nem adottság, hanem érdem."