Na, igen. Könnyen osztják itt az észt olyanok, akiknek soha nem is kell átélniük ezeket a dolgokat... :)
Persze, kell az orvosi HÁTTÉR, hogy HA adódik valami komplikáció, akkor be tudjanak avatkozni, de az a még mindig dívó szemlélet, hogy a szüléshez igazából az orvos ért, az anya csak passzív, engedelmes elszenvedője legyen a dolognak, az nem csak hülyeség, de egyenesen káros is, mert sok nő épp ezért hagyja el magát pont akkor, amikor minden erejét bele kéne adnia (pedig ha hagynák neki, hogy a saját teste jelzései alapján ő "vezényelje le" a saját szülését, ha nem szó szerint halálfélelmet, hanem magabiztosságot nevelnének a várandós nőkbe, akkor gyorsabban le is zajlana a folyamat, és már csak ezért kisebb esélye lenne bizonyos komplikációknak).
Aki meg a háton fekve szülést kitalálta, azt kötelezném arra, hogy élete végéig fekve kelljen pl. vécéznie...(kb. még kézen állva is erősebb hasprést lehet kifejteni mint fekve...). Egy átlag magyarországi kórházban minden kizárólag az orvos kényelmét szolgálja, a nőgyógyászatban meg egyébként is mintha alapvető cél lenne, hogy az amúgy is mind testileg, mind lelkileg kellemetlen vizsgálatok minél barbárabb kivitelezésével lehetőleg alázzák meg annyira a pácienst, hogy eszébe se jusson ellenkezni, hanem csak engedelmesen bólogasson és fizessen... -,- Ha meg valaki nem akarja ezt újra és újra átélni, akkor mehet vagyonokért magánkórházba (bár onnan is hallottam már cifra történeteket...).
A megoldást tényleg a kórházak területén (vagy azokhoz nagyon közel), de a standard betegellátástól függetlenül működő születésházak jelentenék (meg a normális terhesgondozás, aminek a valódi szülésfelkészítés, és nem az értelmetlen paráztatás a része).
Persze, kell az orvosi HÁTTÉR, hogy HA adódik valami komplikáció, akkor be tudjanak avatkozni, de az a még mindig dívó szemlélet, hogy a szüléshez igazából az orvos ért, az anya csak passzív, engedelmes elszenvedője legyen a dolognak, az nem csak hülyeség, de egyenesen káros is, mert sok nő épp ezért hagyja el magát pont akkor, amikor minden erejét bele kéne adnia (pedig ha hagynák neki, hogy a saját teste jelzései alapján ő "vezényelje le" a saját szülését, ha nem szó szerint halálfélelmet, hanem magabiztosságot nevelnének a várandós nőkbe, akkor gyorsabban le is zajlana a folyamat, és már csak ezért kisebb esélye lenne bizonyos komplikációknak).
Aki meg a háton fekve szülést kitalálta, azt kötelezném arra, hogy élete végéig fekve kelljen pl. vécéznie...(kb. még kézen állva is erősebb hasprést lehet kifejteni mint fekve...). Egy átlag magyarországi kórházban minden kizárólag az orvos kényelmét szolgálja, a nőgyógyászatban meg egyébként is mintha alapvető cél lenne, hogy az amúgy is mind testileg, mind lelkileg kellemetlen vizsgálatok minél barbárabb kivitelezésével lehetőleg alázzák meg annyira a pácienst, hogy eszébe se jusson ellenkezni, hanem csak engedelmesen bólogasson és fizessen... -,- Ha meg valaki nem akarja ezt újra és újra átélni, akkor mehet vagyonokért magánkórházba (bár onnan is hallottam már cifra történeteket...).
A megoldást tényleg a kórházak területén (vagy azokhoz nagyon közel), de a standard betegellátástól függetlenül működő születésházak jelentenék (meg a normális terhesgondozás, aminek a valódi szülésfelkészítés, és nem az értelmetlen paráztatás a része).