„Mindössze nyolc sor, három rímpár, értelmezhetetlen költői látásmód, inkoherens világkép, két ordas képzavar és egy barackfa - ezt mind sikerült belezsúfolni a nemzeti összetartozás dalába, amit zeneszerzőként Bársony Bálint jegyez, szövegíróként meg egyenesen hárman: Fenyvesi Ágnes, Bársony Bálint és Rieger Attila. De melyikük melyik soron dolgozott vajon?” (444.hu)
Nagyon sok igazság van mindkét írásban (a 444. cikkében, és a bungle által linkeltben is), mégis nehéz megfogalmazni, hogy miért nyílik a bicska az ember zsebében.
Előrebocsátom, nem vagyok radikális nemzeti érzelmű, és a nemzeti ünnepek sem tudnak mélyen megindítani, annak ellenére, hogy a végletekig magyarnak érzem magam. Valahogy az ilyen külsőségek nekem ehhez soha nem tartoztak hozzá. Mindezektől függetlenül értem és tisztelem a Nemzeti Összetartozás Napjának ÁLLÍTÓLAGOS (és ez jelen esetben sajnos kiemelendő) mondanivalóját, képviselt értékeit. Fontosnak tartom, hogy amennyiben a határon túli magyarság erre valódi igényt tart, forduljunk feléjük maximális támogatással, együttérzéssel, őrizzük meg kulturális kötődéseinket.
Nagyon távol áll viszont tőlem az akaratlanul, hol a felszín alatt megbújva, hol nyíltan az emberek arcába tolva megbújó mögöttes politikai tartalom, ami egyszerre játszik a radikálisan nemzeti érzelmű szélsőjobboldal megszólítására, a külhoni magyarság pártkötődésének irányítására, és mindezek által az összetartozni szánt nemzet megosztására, úgy, hogy közben a saját tábor jól definiálódjon.
Végképp elszomorít, hogy a kormány ilyen buta eszközökkel él, mert ez számomra azt közvetíti, hogy álláspontjuk szerint a magyar kultúrnemzet ilyen - finoman szólva is - egyszerű alkotásokkal szólítható meg. Ennek az alkotásnak - mint ahogy azt a parameter-cikkben is olvashatjuk - önmagában semmi baja nem lenne, elveszne a tömegben. Mondanivalója gyakorlatilag nincs, a zenei megoldások hellyel-közzel egyfajta pozitív érzést keltenek néhány percig, de semmit nem ad át abból a szellemi tartalomból, amit elvileg ez a nap képvisel. Szerepeltet viszont gyerekeket és a külhoni magyarság ismert képviselőit. És mindez terjesztésre kerül majd a Kerényi Imre által nyíltan monopolizált, ideologizált és a populizmus egyeneságú szócsövének kikiáltott közszolgálati médiában. Az, hogy mindez az adófizetők pénzén zajlik, még nem is zavarna, máshol is így van ez, csak máshol talán nem nézik le ennyire az összetartozó nemzetet.
Előrebocsátom, nem vagyok radikális nemzeti érzelmű, és a nemzeti ünnepek sem tudnak mélyen megindítani, annak ellenére, hogy a végletekig magyarnak érzem magam. Valahogy az ilyen külsőségek nekem ehhez soha nem tartoztak hozzá. Mindezektől függetlenül értem és tisztelem a Nemzeti Összetartozás Napjának ÁLLÍTÓLAGOS (és ez jelen esetben sajnos kiemelendő) mondanivalóját, képviselt értékeit. Fontosnak tartom, hogy amennyiben a határon túli magyarság erre valódi igényt tart, forduljunk feléjük maximális támogatással, együttérzéssel, őrizzük meg kulturális kötődéseinket.
Nagyon távol áll viszont tőlem az akaratlanul, hol a felszín alatt megbújva, hol nyíltan az emberek arcába tolva megbújó mögöttes politikai tartalom, ami egyszerre játszik a radikálisan nemzeti érzelmű szélsőjobboldal megszólítására, a külhoni magyarság pártkötődésének irányítására, és mindezek által az összetartozni szánt nemzet megosztására, úgy, hogy közben a saját tábor jól definiálódjon.
Végképp elszomorít, hogy a kormány ilyen buta eszközökkel él, mert ez számomra azt közvetíti, hogy álláspontjuk szerint a magyar kultúrnemzet ilyen - finoman szólva is - egyszerű alkotásokkal szólítható meg. Ennek az alkotásnak - mint ahogy azt a parameter-cikkben is olvashatjuk - önmagában semmi baja nem lenne, elveszne a tömegben. Mondanivalója gyakorlatilag nincs, a zenei megoldások hellyel-közzel egyfajta pozitív érzést keltenek néhány percig, de semmit nem ad át abból a szellemi tartalomból, amit elvileg ez a nap képvisel. Szerepeltet viszont gyerekeket és a külhoni magyarság ismert képviselőit. És mindez terjesztésre kerül majd a Kerényi Imre által nyíltan monopolizált, ideologizált és a populizmus egyeneságú szócsövének kikiáltott közszolgálati médiában. Az, hogy mindez az adófizetők pénzén zajlik, még nem is zavarna, máshol is így van ez, csak máshol talán nem nézik le ennyire az összetartozó nemzetet.