Különböző posztoknál sokszor beszélgettünk már mindenféle „csodagyógymódokról”, bármit kúráló terápiákról, rákellenes szerekről, lúgosításról, természetgyógyászatról, stb. Most dr. Zacher Gábor toxikológus mondja el a véleményét. Szerintem érdemes elolvasni, küldöm mindenkinek, aki szereti a témát. :)
Osztályozáshoz be kell jelentkezned.
Különböző posztoknál sokszor beszélgettünk már mindenféle „csodagyógymódokról”, bármit kúráló terápiákról, rákellenes szerekről, lúgosításról, természetgyógyászatról, stb. Most dr. Zacher Gábor toxikológus mondja el a véleményét. Szerintem érdemes elolvasni, küldöm mindenkinek, aki szereti a témát. :)
Később, amikor klinikai próbahasználatra kiadják a gyógyszert, szintén több orvoshoz, betegcsoporthoz (akár külföldre is) jut belőle, rengeteg ember megkapja, nem lehet mindet lefizetni, hogy "ugyan, gyógyulj már meg tőle". Nem egyetlen ember "bemondásán" múlik, hogy elfogadják -e az új készítményt. Rengeteg pénzbe kerül maga a gyártás is, a vezetőknek nem érdekük "szarra" költeni, amiről utána esetleg kiderül, hogy nem is használ / káros, mert ezzel a cég presztízsének is árthatnak, ami a gyógyszeriparban egyenlő az öngyilkossággal.
Az OGYI (független módon) szintén megvizsgálja, hogy engedélyezhető -e a forgalomba hozatal. Ha külföldön is szeretnék forgalmazni, az adott ország / az EU hatóságai is megvizsgálják ezt.
Ha lepublikálják / szabadalmazzák az eredményt, a nemzetközi szakmai közösség szintén nagyon szigorúan elbírálja, hogy minden rendben van -e körülötte.
Ezen kívül amikor piacra dobnak egy új gyógyszert, akkor a konkurencia szakemberei is azonnal rábuknak mint gyöngytyúk a takonyra, hogy teszteljék, analizálják a hatását, hatékonyságát, minőségét...és nem lesznek szívbajosak nyilvánosságra hozni, ha valami nem stimmel...
Hosszú távon pedig a gyógyszert felíró, használó orvosok is visszajeleznek a szakmának, hogy mi a véleményük, tapasztalatuk a szerről.
Szóval összességében több százezer embert kéne megvesztegetni ahhoz, hogy egy komoly gyógyszergyárból egy valójában hatástalan / egyértelműen káros hatóanyag eljusson a fogyasztókhoz úgy mint ártalmatlan, hasznos szer. Ez pedig lehetetlen, mert előbb-utóbb valahol kiderül a turpisság, valaki borítani fogja a bilit - ha más nem, az elégedetlen fogyasztók, akiket esetleg megbetegít a kamu gyógyszer - ha már a Contergan-téma feljött, ott is ez volt a helyzet (bár ott sem tudatos manipuláció állt a háttérben, hanem egyszerűen akkor még lazább volt a tesztelési protokoll, épp ez után az eset után szigorították maguk a gyógyszergyártók (!) a hatóanyag-kipróbálás menetét, és vezették be pl. az élőállat-teszteket, valamint szigorította a német kormány a gyógyszertörvényt).
Költői kérdés: Ha a gyógyszergyárak bármit eladhatnának, mert valójában senki sem ellenőrizné őket, akkor szerintetek megérné nekik az az horribilis idő-, energia- és pénzveszteség, ami abból adódik, hogy a dolgozóik munkaidejének 50 %-a a néha már nevetségesen szigorú szabályok aprólékos betartására, és az ellenőrzések miatti adminisztrációra megy el? - Mert ha nem csinálják, akkor kirúgják őket... De biztos csak az unatkozó vezetők heppje ez... Egyáltalán megérné nekik bonyolult és baromi költséges műszaki berendezéseket vásárolni, laborokat berendezni, kutatók hadát fizetni, ha bármit eladhatnának, úgysem koppint senki az orrukra...?