Különböző posztoknál sokszor beszélgettünk már mindenféle „csodagyógymódokról”, bármit kúráló terápiákról, rákellenes szerekről, lúgosításról, természetgyógyászatról, stb. Most dr. Zacher Gábor toxikológus mondja el a véleményét. Szerintem érdemes elolvasni, küldöm mindenkinek, aki szereti a témát. :)
Az előbb említett tranzisztorokat és más áramköri elemeket már nem egyesével teszik rá egy áramköri lapra és forrasztják oda.
DE ugyanúgy működik lényegében.
Egy laborban növesztett, nagy tisztaságú félvezető szilícium/germánium lapocskára röntgenlitográfiás eljárással gyakorlatilag ráégetik az áramkör képét. A benne kialakuló rétegek viselkednek ezután tranzisztorként, diódaként. Ja igen, rétegek, elfelejtettem, hogy az egészet réz lapkára szerelik, de az meg szennyezné a szilíciumot ezért ezeket el is kell választani szigetelő réteggel. Itt jelen korunkban már nanométeres csíkszélességről beszélünk.
Legalábbis remélem, hogy nem marhaságokat hordok össze már lassan félig öntudatlanul :P
Csíkszélesség az áramköri elemek közötti legkisebb távolság. Minél nagyobb az áramköri feszültség, annál nagyobb távolságot kell tartani az elemek között. Tehát miniatürizálásnál le kell vinni a működési feszültséget. Máskülönben nem csak a jó helyen kereng majd az áram benne. De minek írtam ezt... jaigen FREKVENCIA :D
a gyorsabb működéshez nem árt ám, ha azok az elemek minél közelebb vannak, minél kisebb köztük a távolság, annál gyorsabban végighalad rajtuk az azokat működtető áram, mert ha nem megy végig a művelet, "ütközhet" a következő órajellel, eredmény lefagyás. Ezért nem lehet csak korlátozott mértékben növelni ezt a frekvenciát.
Vagy jó hűtéssel, hiszen a hőmérséklet csökkenésével a vezetők ellenállása is csökken, sőt, folyékony nitrogénnyel már szupravezet is, azzal lehűtve a processzort az eredeti szobahőmérsékletű órajel megtöbbszörözhető.