Olvasgatom most is.
Köszönöm belém vetett bizalmad és szinte előítéletszerű véleményed, hidd el, nem vagyok ám annyira válogatós, azonban ahogy egyre több cikket nyitok meg, be kell lássam, nem kell hozzá 300 oldal, hogy kiderüljön: bizony azt kaptam ezektől, amire számítottam: a téridőszerkezet alapját, az önmagába forduló nagy semmit.
Nagyra értékelem viszont a szerző bele fektetett óriási volumenű munkáját! Ha ennek csak egy mustármagnyi részét valami értelmesebbe fektette volna, talán már működne is már az a térhajtómű, vagy meglenne a rák ellenszere, képletesen szólva.
Az a helyzet azonban, hogy képzeletének eme gyümölcsei olyanok, mint egy számítógépes fantasy játék: lehet belőle ugyan tanulni, meg következtetéseket levonni, de leginkább egy valamire jók: a velük töltött idő jó nagy részének elpazarlására, egy olyan fantáziavilág kiépítésére, amely ha mégoly valósnak is tűnik, de később, talán pár vele foglalkozott év múlva sajnos zsákutcának bizonyul a valóság valódi természetéhez képest, amely önismereten alapul és benne kezdődik.
Biztos vagyok benne, hogy újdonságaként, esetleg a szerző valóságképének a tieddel való hasonlóságaként megörültél ezeknek az írásoknak és szívesen mélyedtél el bennük, reményt, kapaszkodót keresve. Nincs ebben semmi rossz!
Biztos pontra mindenkinek szüksége van. De valós biztos pontra, ezért ne építs légvárakat!
Segítségedre lehet ebben, ha szerény tanácsom megfogadod, egy szkeptikusabb hozzáállás.
Csak annyit kérdezz meg magadtól: biztosan így van ez?
De ha tényleg túl vagy már azon a több száz oldalon, engem nagyon érdekelne, mi visz tovább benne?
Mi az ami megfogott, mi a te véleményed róla, miért hiszed el? Érdeklődéssel várom válaszodat!
Köszönöm belém vetett bizalmad és szinte előítéletszerű véleményed, hidd el, nem vagyok ám annyira válogatós, azonban ahogy egyre több cikket nyitok meg, be kell lássam, nem kell hozzá 300 oldal, hogy kiderüljön: bizony azt kaptam ezektől, amire számítottam: a téridőszerkezet alapját, az önmagába forduló nagy semmit.
Nagyra értékelem viszont a szerző bele fektetett óriási volumenű munkáját! Ha ennek csak egy mustármagnyi részét valami értelmesebbe fektette volna, talán már működne is már az a térhajtómű, vagy meglenne a rák ellenszere, képletesen szólva.
Az a helyzet azonban, hogy képzeletének eme gyümölcsei olyanok, mint egy számítógépes fantasy játék: lehet belőle ugyan tanulni, meg következtetéseket levonni, de leginkább egy valamire jók: a velük töltött idő jó nagy részének elpazarlására, egy olyan fantáziavilág kiépítésére, amely ha mégoly valósnak is tűnik, de később, talán pár vele foglalkozott év múlva sajnos zsákutcának bizonyul a valóság valódi természetéhez képest, amely önismereten alapul és benne kezdődik.
Biztos vagyok benne, hogy újdonságaként, esetleg a szerző valóságképének a tieddel való hasonlóságaként megörültél ezeknek az írásoknak és szívesen mélyedtél el bennük, reményt, kapaszkodót keresve. Nincs ebben semmi rossz!
Biztos pontra mindenkinek szüksége van. De valós biztos pontra, ezért ne építs légvárakat!
Segítségedre lehet ebben, ha szerény tanácsom megfogadod, egy szkeptikusabb hozzáállás.
Csak annyit kérdezz meg magadtól: biztosan így van ez?
De ha tényleg túl vagy már azon a több száz oldalon, engem nagyon érdekelne, mi visz tovább benne?
Mi az ami megfogott, mi a te véleményed róla, miért hiszed el? Érdeklődéssel várom válaszodat!