Ma dohányzásmentes világnap van, szóval ha lehet kérni, kedves dohányosok, legalább ma ne szívjatok! A személyenkénti cigarettafogyasztás Magyarországon duplája a világátlagnak, vagyis fejenként meghaladja az évi háromezer szálat. Évente 35 ezer ember hal bele itthon a dohányzásba, de ez sem hatja meg a szenvedélybetegeket.
Na jó, viccet félretéve: azért kellett abbahagynom, mert már éreztem, pár hónap és végem. Zsibbadt a lábam, a fejem állandóan fájt, a szívem kalapált. Szó szerint féltettem a tyúksz*ros életem. Javaslom hát mindenkinek, tegye le mielőtt eljut idáig, vagy a rosszabb, a szív infarktusig és egyéb "jóságig".
A leszokás azért vicces, lazán felszedtem vagy harminc kilót az amúgy sem pihesúlyú testemre, de azt nem bánom, mert így 150 kilósan is jobban bírom szusszal, mint előtte.
Aki leszokna, leszokóban van: Nekem sokat segített az, hogy átállítottam a napi rutinomat. Elkezdtem olyasmit csinálni, hogy nem gyújtottam rá rögtön ébredés, kávé, kaja után, vagy éppen akkor, amikor felálltam a gép elől nyújtózkodni, hanem elhalasztottam 10-30 perccel. A legtöbb volt bagósnak ilyenkor jut eszébe ugyanis, egy jó kávé és "de jól esne egy szál cigi!"
A tapasz ugyan segít, de ugyan olyan pótszer. Csak gondoljatok bele, hogy mit éreztek, amikor fogyóban van. "Jaj-jaj, fogy a tapasz, venni kell, mert baj lesz". Tudom, próbáltam, nem segített. Fejben kell eldőlnie.
Stressz: A nikotin valóban segít, némileg én is bolondabb voltam, amikor leszokófélben voltam. (Na jó, nagyon bolond voltam) De emiatt engem azért nem ejtettek a haverok, mert tudták min megyek keresztül, sőt, mi több, támogattak a leszokásban. Ha cinikus akarnék lenni, a másik poszt alapján, azt kérdezném: nem azért hagyták el a haverok, mert tőle már több szál cigi nem volt kilátásban? ;) Mindenkinek a személyiségétől függ, hogyan kezeli a stresszt. Mindenkinek van, a bagós cigivel kezeli, a nem bagós máshogy. Ha meg valaki bunkó, az nem azon múlik szerintem.
Aki meg nem akar leszokni, az meg az ő dolga, csak legyen tekintettel a nem dohányzókra.