Ma dohányzásmentes világnap van, szóval ha lehet kérni, kedves dohányosok, legalább ma ne szívjatok! A személyenkénti cigarettafogyasztás Magyarországon duplája a világátlagnak, vagyis fejenként meghaladja az évi háromezer szálat. Évente 35 ezer ember hal bele itthon a dohányzásba, de ez sem hatja meg a szenvedélybetegeket.
1. Hagyjuk már az általánosítást!
Csak azért mert találkoztok olyannal, aki rádfújja / eldobja / stb rögtön utáljátok az ÖSSZES dohányost.
Ezek szerint:
Mert egy kopasz ember fellökött a metrón, utáljátok az összes kopasz embert?
Mert egy cigány kirabolt, utáljátok az összes cigányt?
Ha egy kövér, szakállas ember rálép a lábadra, akkor a kövéreket vagy szakállasokat utáljátok? Vagy mindkettőt?
Mert egy tejföl romlott volt, utáljátok a tejfölt?
Nevetséges.
2. Diszkrimináció
A dohányos ember miért kevesebb / alsóbbrendű, mint a nem dohányos?
Az alkoholfogyasztó miért nem alsóbbrendű, mint az absztinens?
Drog...
Kávé...
Cukor...
Húsfogyasztó kontra vegetáriánus...
stb...
És itt is figyelembe kéne venni az általánosítást:
dohányos nem egyenlő nikotinfüggő
alkoholfogyasztó nem egyenlő alkoholista
stb...
3. Hozzáállás és divat
Mostanában annyira utáljuk a dohányosokat, hogy divat lett belőle.
Ennyi.
És közben nem vesszük észre, hogy ezzel a vehemenciával átestünk a ló túloldalára, már nem csak a dohányosok között lévő bunkó emberek arroganciája a zavaró, hanem a mindenki másé is, aki hasonló bunkósággal bizonygatja a saját jogait.
Következtetés: a bunkóság a zavaró.
Igaz ez a dohányzásra, a napi közlekedésre (biciklisek kontra autósok kontra motorosok, a gyalogokról nem is szólva), lakóközösségekre, a közösségi lét egyéb közösen művelt formáira.
Odafigyelés kellene mindkét részről. Meg normális szabályozás. Meg a hozzáállás helyretétele a fejekben, hogy a szabályozásokat be is tartsák, hiszen az mindenki érdeke lenne.