Ma dohányzásmentes világnap van, szóval ha lehet kérni, kedves dohányosok, legalább ma ne szívjatok! A személyenkénti cigarettafogyasztás Magyarországon duplája a világátlagnak, vagyis fejenként meghaladja az évi háromezer szálat. Évente 35 ezer ember hal bele itthon a dohányzásba, de ez sem hatja meg a szenvedélybetegeket.
Mivel senki nem akar gyengének mutatkozni mások előtt ezért jön a magyarázkodás:
"Én nem is akarok leszokni", "Csak néhány szál", "Nem ártok vele senkinek", "Amúgy is szennyezett a levegő amit szivunk", stb.
Sajnos sokan nagyon fiatalon azért kezdenek el cigizni hogy egy társaságba jobban beolvadjanak, ezáltal többnek mutassák magukat mint amilyenek valójában. Ez az egyetlen magyarázat amit találni tudok a rászokásra, eddig még más elfogadható okot nem hallottam. Mivel már próbáltam, ezért tudom hogy a cigi első (sőt második, tizedik) próbálkozásra kurvaszar, szóval azért senki nem szokik rá mert beleszeret az izébe (lehet jelentkezni ha valaki szerint ez nem igaz). Egy másik lehetséges oknak tartanám a passziv dohányzás által kialakult toleranciát/függőséget is (talán ez a legdurvább, mert teljesen külső tényezők okozzák)
Hogy visszakanyarodjunk a leszokás nehézségeihez. Ha ezt a két dolgot összekapcsoljuk (1. a fiatalok azért szoknak rá hogy többnek látszodjanak, 2. nem tudnak leszokni mert gyengék és ezt még el is próbálják fedni a magyarázkodással) akkor valamilyen szinten megértem a helyzetüket. Ez egy ördögi kör, azért szoktak rá hogy többnek mutassák magukat, a leszokáshoz pedig sokszor arra lenne szükség hogy szembenézzenek a saját gyengeségükkel (sajnos az ilyen a frusztrált emberek általában a kor előrehaladtával nem lesznek boldogabbak, sőt, és emiatt egyre nagyobb szükségük van az "anyagra"). Szóval megértem hogy nehéz a helyzetük de azt már nem hogy ezen semmit nem akarnak változtatni és csak a kibúvókat keresik.
Amúgy a cigizős kismamákról nagyon durva véleményem van, de inkább nem fejtem ki bővebben, nem akarnálak téged vagy bárki más érintettet megsérteni.