Ma dohányzásmentes világnap van, szóval ha lehet kérni, kedves dohányosok, legalább ma ne szívjatok! A személyenkénti cigarettafogyasztás Magyarországon duplája a világátlagnak, vagyis fejenként meghaladja az évi háromezer szálat. Évente 35 ezer ember hal bele itthon a dohányzásba, de ez sem hatja meg a szenvedélybetegeket.
Valójában emiatt nehéz. Egyszerűen benne van a köztudatban (a dohányipar dollármilliárdokat költ rá hogy benne legyen).
Mit is mondott Henry Ford? Szó szerint nem tudom, de a lényege ez:
"Ha azt hiszed, hogy valami sikerül - vagy azt hogy nem fog sikerülni - igazad van.
A dohányosok 99,99%-a úgy kezd neki a leszokásnak, hogy "megpróbálom". Amivel már előre kifogást keres a leendő kudarcra, amiben már biztos.
Én hét éve hagytam abba. A Carr könyvet olvastam, elnyomtam az utolsó cigimet, és attól kezdve (már másnap is), ha eszembe jutott a cigi, egyből arra gondoltam: De jó, hogy nekem már nem kell rágyújtani!
És ha hiszitek, ha nem, egyetlen percig sem hiányzott, semmilyen hiánytünetem nem volt, pedig előtte sokáig, és meglehetősen sokat (1,5-2 doboz) szívtam.
Azóta hallottam még egy nagyon jó és egyszerű módszert, a tudatalatti áthangolására (Brian Tracytől), több ismerősömnek elmondtam és sikeresen leszoktak. A lényege az, hogy az igazság nem az hogy nehéz leszokni, de azt HISZED. Ettől a te valóságodban ez lesz az igazság. De ha minden este elalvás előtt, és ébredésnél még csukott szemmel elmondod tízszer: "Nekem már nincs szükségem a cigarettára, én nem dohányzom" , 2-3 hónap alatt belenő a tudatalattid valóságába. Egyszer csak érzed, hogy nem is lenne nehéz, sőt, semmilyen erőfeszítés nem kellene hozzá, hogy abbahagyd. Abbahagyod, és itt jön a második része: ha csak eszedbe jut, gondolj arra amire én :
De jó, hogy nekem már nem kell rágyújtani!
Tudom hogy sikerülni fog. Nekem sikerült, és Te nem vagy sem butább, sem rosszabb nálam.