annó engem is folyton szerepeltettek mindenféle idióta iskolai ünnepségen. állandóan ugyanazt a szart kellett szavalnom újra és újra. a mai napig emlékszem rá, minden fellépésen kivert a víz hót szarul voltam, de a tanárt nem izgatta. aztán nyolcadikban már elég vér volt a pucámban, hogy azt mondjam neki mehet a búsba és nem szereplek. rohadt jó érzés volt a nézőtéren ülve végignézni amit éveken át a színpadon állva szenvedtem végig. középiskolában már eleve azt mondtam felejtsenek el és ott már fel sem merült a nevem. egyetértek, hogy nagy köcsögség ez a szerepeljen a gyerek ha akarja ha se.