Akkor sem érzem úgy, hogy ez akkora nagy kínzás és engedékenység lenne a gyerek felé nézve és hogy rossz nevelőnek minősítené a szüleit... szimplán túlféltésnek, túlreagálásnak mondanám ezt részedről (én is csak leírom a saját véleményem). Elmondás alapján anno egyik bátyám is ugyanígy ette a hagymát, napjaiban mégis mindenféle rossz emléktől mentesen éli napjait... és inkább fogom engedni, hogy a gyerekem így egye a hagymát önszántából még ha taknya nyála össze is folyik tőle (látszólag lelkileg nem túlságosan érinti meg a dolog), mintsem különböző elkészített vitaminokkal tömjem, mint ahogy egyre inkább elterjedt ez a sznob, mindent túlreagáló szülők körében (kinek nem inge...), ahelyett, hogy azt természetes úton juttatná a szervezetükbe. Utolsó mondatoddal egyetértek, de ennek ehhez semmi köze.