Ismerőseim közt azok kerültek komoly szopóágra, akik erősen túlvállalták magukat. Értsd: semmi, vagy nulla fizetés mellé vállaltak be 1 vagy több sokmilliós devizahitelt lakásra, kocsi(k)ra, és ahogy lenni szokott ezek mellé hitelre (még ha Ft is) vettek tv-t, mosógépet, nyaralást, stb. Ők voltak azok, akik a válság kezdete előtt is csak nagyon szűkösen (vagy sehogy) tudták előállítani a havi törlesztőt. A válság náluk azonnal csődöt és e mellé hosszan elnyúló anyagi kilátástalanságot hozott.
Némelyiküket annak idején figyelmeztettem, hogy ne csináljon hülyeséget, mert oltári szopás is lehet a vége. Kaptam tőlük hideget, meleget, de minimum hülyének néztek. Ami továbbra is a legszebb az egészben: legtöbbjük úgy írta alá a szerződés(eke)t, hogy 1 betűt sem olvasott el, csak a szokásos kérdést tette fel: "hol kell aláírni?"
Némelyiküket annak idején figyelmeztettem, hogy ne csináljon hülyeséget, mert oltári szopás is lehet a vége. Kaptam tőlük hideget, meleget, de minimum hülyének néztek. Ami továbbra is a legszebb az egészben: legtöbbjük úgy írta alá a szerződés(eke)t, hogy 1 betűt sem olvasott el, csak a szokásos kérdést tette fel: "hol kell aláírni?"