Best of Izé

Biztos, hogy alaposan elolvastad a cikket? Mert nem minden gondolatod vág egybe azzal, amit Gerald Hüther mond. Bár a véleményedhez jogod van, csak nem teljesen kerek. A számítógépes játékok ugyanis - ellenben a te véleményeddel - nem valódi feszültséglevezető eszközök. Bár itt lehet ugyan filozófiai síkra terelni a dolgot, hogy mi is a valóság, illetve, hogy mi számít valós érzelemnek (ami az agynak valóság, az a valóság?), de most vegyük azt alapul, hogy olyan érzelmekről és feszültségforrásról beszélünk, ami a mindennapi életben érnek minket. Például. Ha a gyerek frusztráltan jön haza (kicsúfolták, rossz jegyet kapott, elhagyta a kedvenc sapkáját, stb.), és ezt a feszültségét a gépen vezeti le játékkal, attól ugyan a frusztráltsága elmúlik, a helyzet, ami ezt okozta azonban nem szűnik meg. (A klasszikus félmegoldás esete ez!) Sőt, még rosszabb történik: a gépen megszokja - és ezt a professzor is említi a cikkben -, hogy számára minden gombnyomásra történik, a dolgok azonnal oldódnak meg, így a valós élettől egyre távolabb kerül, a probléma megoldása pedig szinte már nem is opció többé számár, hiszen az életben ezt nem fogja tapasztalni - és a frusztráltsága emiatt egyre csak nő. A játékot ezért magáért a játékért kell(ene) a gyereknek/felnőttnek játszania, a szórakozás élményéért. A játék egy érzelmi ívet ad ugyanis: felfokozza az izgalmakat, majd a játékmenet megoldást kínál (gyűjtögethetsz, ölheted az ellent, rangokat érhetsz el, stb.), amivel ez a megnövekedett feszültség újból elmúlik, és így boldogság tölt el. És tulajdonképpen ugyanezen az elven működik a könyv, a zene és a vicc is. Egy feszültségkeltés feloldása.

Éppen ezért fontos, hogy semmiképen se keverjük össze a "gamer"-eket az autóversenyzőkkel, de akár említhetném még a sportolókat, táncosokat vagy a zenészeket is. Hiszen ezen utóbbiak teljesítménye mögött hosszú évek tapasztalata, tanulása van. Az autóversenyző, zenész, sportoló táncos (és nem véletlenül említettem ezeket) hatalmas kontrollal rendelkeznek saját testük és elméjük felett, és nem azért olyan gyors a reakció idejük, játszanak pontosan hangszeren, vagy végeznek el pontos, hibátlan mozdulatokat, mert már bennük van a rutin. A szellem és a test tökéletes harmóniája az agyban, ahogy a neuron-kapcsolatok kialakultak miközben folyamatosan gyakoroltak és gyakoroltak és egyre csak tökéletesítették a tudásukat.

Azzal egyet értek a professzorral, hogy egy bizonyos kor alatt a gyerek ne nézzen tévét, ne használjon számítógépet - ezt nagyon okosan és alaposan meg is magyarázza. Azonban manapság azt látom, hogy egyre népszerűbb trend ezen nagyszerű találmányok démonizálása. És ez nagy baj! Hiszen nem ezekkel van baj, hanem azzal, amire használják. A tévé, a számítógép, a mozi egy hatalmas találmánya az embernek! Hiszen ne feledjük: a prof is írja, hogy teljesen másra fogja az sz.gépet használni egy kiegyensúlyozott gyerek, mint egy szorongó, befelé forduló. Míg az előbbinek a sz.gép és az internet a tudás tárháza, addig ez utóbbi csak odamenekül (pláne a lányok, ahogy írja is a cikk). A tévében is lehet természetfilmeket nézni, vagy olyan ismeretterjesztő adásokat, amikből 45 perc alatt többet lehet megtudni, mint egy 4-5 kötetes könyvből. Egy könyv ugyanis egy valamire nem képes: megmutatni sosem látott dolgokat. A mai CGI technika segítségével az atomok miniatűr világától a felrobbanó pulzárokig mindent le lehet modellezni, ez nagyban segíti a megértést. És így talán közelebb kerülhetünk a megoldáshoz is, hiszen a prof azt mondja, hogy mára olyan bonyolulttá váltak a média eszközei (és úgy általában a minket körülvevő gépek, eszközök), hogy a gyereknek lövése sincs, hogy pl. mitől mozog az egér mutatója a kijelzőn. A megismerés eme hiányától aztán szépen lassan elveszíti az érdeklődését a dolgok működésének megértése iránt a gyermek. Azt még azért hozzátenném, hogy egy bizonyos korig mindig üljünk le a gyerekünkkel a tévé/sz.gép mellé, hogy meg tudjuk válaszolni, ha kérdései merülnének fel, vagy "menedéket" tudjunk neki adni, ha olyan élmény éri közben, ami megijesztené, vagy frusztrálttá tenné. Hiszen a cikk is így zárul: a felnőtteken múlik, milyen gyermekeink lesznek.

Mivel nem tudom, hogy milyen szinten beszéled az angol nyelvet, ezért nem szeretnék személyeskedni. De! Azt nem hiszem el, hogy csak és kizárólag gép által, játékok közben tanultál meg angolul. Nagyon régóta tanítok és tanulok(!!!) angolul (is), sőt, én is szeretem a pc-s/konzolos játékokat, úgyhogy tudom, a nyelvtanulás, pláne felnőtt korban, teljesen máshogy működik, mint amikor az ember 0 éves korától az "anyatejjel szívja" magába. Lehet, hogy külföldön megérteted magad, tudsz útbaigazítást kérni, kaját rendelni étteremben, nem adnak el, ahogy mondani szokták, és talán még van egy alap szókincsed is (plusz néhány szleng, ami játék során felszedtél), de az biztos, hogy a csak játék alatt megszerzett tudással nem lehet még egy középfokú nyelvvizsgán sem átmenni, de ami még fontosabb, egy ilyen nyelvtudás nem elegendő arra, hogy folyamatos, összefüggő beszélgetésbe elegyedj egy anyanyelvivel, és megbeszéljétek bármilyen komolyabb témájú dolgot, legyen az politika, sport, szórakozás, vagy csak elsírd lelki bánatod angol ajkú haverodnak, mert mondjuk elhagyott a csajod...