A legtöbb tagállam nem ért egyet valamilyen formában az EU működésével. Nem ez jelenti a nyílt háborút. Az jelenti a nyílt háborút, amikor minden racionálisan meg nem indokolható döntésünket az Európai Unió által kikényszerített lépésnek tüntetünk fel, a legegyszerűbb és legáltalánosabb kötelezettségszegési eljárásokat is kettős mércének meg csak ellenünk irányuló támadásnak kommunikáljuk, amikor a szovjet elnyomáshoz hasonlítjuk a szabad akaratunkból választott közösséget, amitől ráadásul a szuverenitásunk megnyirbálását féltjük, miközben elsők között írjuk alá, hogy majdan valamikor szeretnénk részesei lenni a közös bankfelügyeletnek.
A túlzottdeficit-eljárás alól való kikerülés önmagában nagyon szép eredmény. Annak fényében, hogy mindezt a 2008-as válság miatt amúgy is hanyatló-stagnáló gazdasági mutatók mellett bevezetett piaclassító intézkedésekkel, valamint magánvagyonok zárolásával és visszamenőleges rendelkezésekkel értük el, az már közel sem. Mennyivel szebb lett volna, ha ehelyett javítanak az adózási morálon, ésszerűsítik a közigazgatás működését, és átláthatóvá teszik az államkassza működését.
A jelentést lehet viccnek tekinteni, de aki elolvassa, az jobb esetben azt látja, hogy a megfogalmazott témakörben egy átfogó és összeszedett tanulmányt olvas. Tételesen felsorolja, hogy melyik, általunk is elfogadott alapértékekkel megy szembe. A legnagyobb hibája talán az, hogy hazánkban ezzel nem tud komoly hatást kiváltani. A magyar politikai kultúra jelenlegi szintjén a "demokratikus értékek" valamiféle megfoghatatlan, távoli, szinte idegen hókuszpókusznak tűnnek, mer' nem lesz tőle több a zsebünkben. Éppen ezért lehet ezeket aztán relativizálni, félremagyarázni, elbagatellizálni.
A kisebbségi kérdésről csak annyit, hogy az Orbán-kormány az egyik legnagyobb - és egyébként elismert - vívmányának azt tartotta hazánk uniós elnöksége során, hogy aktívan szerepet vállalt a kisebbségi integráció előremozdításában. Az Európai Unió álláspontja szerint sajnos csak szavakban. Nem muszáj ezzel egyetérteni, ennek ellenére ezt egy olyan közösség fogalmazta meg, melynek a véleményét jelenleg hazánk nem hagyhatja figyelmen kívül.
A túlzottdeficit-eljárás alól való kikerülés önmagában nagyon szép eredmény. Annak fényében, hogy mindezt a 2008-as válság miatt amúgy is hanyatló-stagnáló gazdasági mutatók mellett bevezetett piaclassító intézkedésekkel, valamint magánvagyonok zárolásával és visszamenőleges rendelkezésekkel értük el, az már közel sem. Mennyivel szebb lett volna, ha ehelyett javítanak az adózási morálon, ésszerűsítik a közigazgatás működését, és átláthatóvá teszik az államkassza működését.
A jelentést lehet viccnek tekinteni, de aki elolvassa, az jobb esetben azt látja, hogy a megfogalmazott témakörben egy átfogó és összeszedett tanulmányt olvas. Tételesen felsorolja, hogy melyik, általunk is elfogadott alapértékekkel megy szembe. A legnagyobb hibája talán az, hogy hazánkban ezzel nem tud komoly hatást kiváltani. A magyar politikai kultúra jelenlegi szintjén a "demokratikus értékek" valamiféle megfoghatatlan, távoli, szinte idegen hókuszpókusznak tűnnek, mer' nem lesz tőle több a zsebünkben. Éppen ezért lehet ezeket aztán relativizálni, félremagyarázni, elbagatellizálni.
A kisebbségi kérdésről csak annyit, hogy az Orbán-kormány az egyik legnagyobb - és egyébként elismert - vívmányának azt tartotta hazánk uniós elnöksége során, hogy aktívan szerepet vállalt a kisebbségi integráció előremozdításában. Az Európai Unió álláspontja szerint sajnos csak szavakban. Nem muszáj ezzel egyetérteni, ennek ellenére ezt egy olyan közösség fogalmazta meg, melynek a véleményét jelenleg hazánk nem hagyhatja figyelmen kívül.