A „180” készítői egy újabb rövidfilmmel álltak elő :)
Bemutatásra kerül, hogy a hit nemhogy erőszakra sarkall, hanem pont ellenkezőleg, pont a hit véd meg az erőszaktól. És akikből hiányzik a hit előbb kaphatók a rosszra. Egyesek szerint semmi kivetnivaló nincs egy ártatlan ember megölésében, ha azért 10 millió dollárt kapna.
Érdekes interjúk az utca embereivel. Enjoy
Meséld már el, kérlek, hogy akkor szerinted hogy is van ez, mert hiába gondolod azt, hogy teljesen átlátod a dolgot, csak mert hívő vagy, a papok is mind másként magyarázzák (tudom, mert nem egynek feltettem ugyanezt a kérdést), illetve a Biblia is tele van egymásnak ellentmondó állításokkal.
1. A keresztény (azon belül is maradjunk a római katolikusnál, mert én azt ismerem) tanítások alapján alapvetően minden ember bűnös, mert az eredendő bűn születéskor mindenkire rászáll, és ezt csak a keresztelés "mossa le". Ezért azokat a kisbabákat, akik mondjuk pár hetesen, kereszteletlenül haltak meg, pl. nem is temethették megszentelt földbe, hiába az volt a legnagyobb bűnük szegényeknek, hogy a világra jöttek. A másik problematika ugye azokkal van, akik "önhibájukon" kívül soha nem is találkoztak ezzel a "szabállyal" (mondjuk mert nem ismerik a keresztény tanításokat - a Biblia szerint ez nem "kifogás", utólag magyarázzák csak másként), tehát akaratlanul is bűnösök maradnak egész életükre, akkor is, ha amúgy feddhetetlenül éltek. No. 1 agyam eldobom faszság.
2. Az embernek szabad akarata van, tehát szabadon eldöntheti, hogy ő vétkezik -e, vagy sem. Jézus viszont elvileg a bűneink bocsánatáért halt meg, tehát kvázi előre "ki van minden fizetve", ha őszintén megbánja valaki a vétkét, akármilyen súlyos dolgot is követett el, a tette megbocsáttatik, és nem jut örök kárhozatra. Tehát valójában büntetés csak nagyon ritkán jár, és az sem a bűn súlyosságától, hanem az illető saját cselekedetéhez való viszonyulásától függ. Az áldozatok szempontjából ez viszont marha nagy igazságtalanság lenne.
3. Ott van a gyónás kérdése is. Ha teljesíted a penitenciát (pl. elmormolsz 10 miatyánkot), akkor a pap is szó szerint azt mondja, hogy "én pedig feloldalak bűneid alól, menj békével, amen". Ennyi, utána minden mehet tovább. Szvsz elég kisstílű módja ez a lelkiismeret megnyugtatásának + ha viszont mégsem oldoz fel a bűneid alól, akkor mi értelme van?
4. Konkrétan a keresztes háborúk nagy teológiai problematikája volt az, hogy akkor hogy is van ez, hogy aki a vallás nevében öl, az most hős vagy bűnös. A Bibliában ugyanis egyértelműen benne van, hogy a gyilkosság a főbűnök közé tartozik, a keresztes lovagokat azonban felmentették ez alól. Ez is elég "érdekes", hogy a szabályok ezek szerint nem mindenkire, illetve nem minden esetben vonatkoznak...
5. A legtöbb hívő azt hiszi magáról, hogy ő értékesebb, felvilágosultabb, jobb, erkölcsösebb ember, mint a többi, csak mert vakon követ egy szabályrendszert. Nagy francokat. Ugyanúgy hibáznak, vétkeznek, bűnöznek ők is (sőt). A vallásosok közül ennek ellenére viszont ijesztően sokan jutnak el arra a gondolatra, hogy ők többet megengedhetnek maguknak másokkal szemben, hiszen eleve jobbnak gondolják magukat, valamint azt hiszik, jobban tudják, mi a helyes (illetve mit kell tenni a bűneik feloldozása érdekében). Ez pedig amellett, hogy téves elképzelés, még veszélyes is, mert ebből a gondolatból nőtte ki magát az inkvizíció, a boszorkányüldözések, a más vallásúak elnyomása, az erőszakos térítések, stb., amire bőven lehet példákat hozni a történelemből. Ez egyébként annyira az emberi alaptermészet része, hogy nem is csak a katolikusokra, hanem bármelyik hívő csoportra jellemző, hogy egy részük valamiféle übermenschnek képzeli magát, aki akár mások meggyilkolásával is küzdhet a céljai eléréséért. Remélem, nem kell magyarázni, hogy ez miért téves és káros hozzáállás.
6. Kultúrtörténeti érdekesség: Nagyon pontosan nyomon lehet követni, hogy a történelem során a vallási vezetők mikor domborították ki Isten alakjának és a vallási szabályrendszernek a "megbocsájtó", és mikor a "bosszúálló, büntető" oldalát, az emberek mikor milyennek "látták" őt és a szabályrendszerét. Ennek hullámzása "véletlenül" egybe esik a nagyobb világégések, háborúk, járványok kitörésével...
Pszichológiai érdekesség: A "valamit-valamiért" elv annyira mélyen bennünk gyökerezik, hogy nem elég, hogy teljesen különböző világmagyarázó elvek, vallások is megjelenítik (elég csak a jin-jang egyensúlyra gondolni), de a középkorban (és sokan ma is) ez alapján egyenesen kereskedelmi értelemben tekintettek a bűnbocsánatra: úgy gondolták / gondolják, ha elég pénzt fizetsz, eleget szenvedsz (vagyis elég áldozatot hozol - hadd ne kelljen itt párhuzamot vonnom az ősi, pogány szertartásokkal...), akkor megkapod, amit akarsz, pl. ez ellensúlyozhatja a bűneidet. Ebből alakultak ki pl. az önostrozó szekták is.
Valójában az a legszánalmasabb, legundorítóbb az egészben, hogy a bűnbocsánatért tett vallásos cselekedetek még véletlenül sem arra irányulnak, hogy az esetleges áldozatokat kárpótolják valahogy, hanem minden kizárólag azt az önző célt szolgálja, hogy a bűnös lelkiismeretét megnyugtassa, hogy ne kelljen a továbbiakban felelősséget vállalnia a tettéért, hanem élhesse kényelmesen az életét.
Szóval ennyit erről. El kéne fogadni, hogy a hitnek inkább pszichológiai, mint valós alapjai vannak...
1. A keresztény (azon belül is maradjunk a római katolikusnál, mert én azt ismerem) tanítások alapján alapvetően minden ember bűnös, mert az eredendő bűn születéskor mindenkire rászáll, és ezt csak a keresztelés "mossa le". Ezért azokat a kisbabákat, akik mondjuk pár hetesen, kereszteletlenül haltak meg, pl. nem is temethették megszentelt földbe, hiába az volt a legnagyobb bűnük szegényeknek, hogy a világra jöttek. A másik problematika ugye azokkal van, akik "önhibájukon" kívül soha nem is találkoztak ezzel a "szabállyal" (mondjuk mert nem ismerik a keresztény tanításokat - a Biblia szerint ez nem "kifogás", utólag magyarázzák csak másként), tehát akaratlanul is bűnösök maradnak egész életükre, akkor is, ha amúgy feddhetetlenül éltek. No. 1 agyam eldobom faszság.
2. Az embernek szabad akarata van, tehát szabadon eldöntheti, hogy ő vétkezik -e, vagy sem. Jézus viszont elvileg a bűneink bocsánatáért halt meg, tehát kvázi előre "ki van minden fizetve", ha őszintén megbánja valaki a vétkét, akármilyen súlyos dolgot is követett el, a tette megbocsáttatik, és nem jut örök kárhozatra. Tehát valójában büntetés csak nagyon ritkán jár, és az sem a bűn súlyosságától, hanem az illető saját cselekedetéhez való viszonyulásától függ. Az áldozatok szempontjából ez viszont marha nagy igazságtalanság lenne.
3. Ott van a gyónás kérdése is. Ha teljesíted a penitenciát (pl. elmormolsz 10 miatyánkot), akkor a pap is szó szerint azt mondja, hogy "én pedig feloldalak bűneid alól, menj békével, amen". Ennyi, utána minden mehet tovább. Szvsz elég kisstílű módja ez a lelkiismeret megnyugtatásának + ha viszont mégsem oldoz fel a bűneid alól, akkor mi értelme van?
4. Konkrétan a keresztes háborúk nagy teológiai problematikája volt az, hogy akkor hogy is van ez, hogy aki a vallás nevében öl, az most hős vagy bűnös. A Bibliában ugyanis egyértelműen benne van, hogy a gyilkosság a főbűnök közé tartozik, a keresztes lovagokat azonban felmentették ez alól. Ez is elég "érdekes", hogy a szabályok ezek szerint nem mindenkire, illetve nem minden esetben vonatkoznak...
5. A legtöbb hívő azt hiszi magáról, hogy ő értékesebb, felvilágosultabb, jobb, erkölcsösebb ember, mint a többi, csak mert vakon követ egy szabályrendszert. Nagy francokat. Ugyanúgy hibáznak, vétkeznek, bűnöznek ők is (sőt). A vallásosok közül ennek ellenére viszont ijesztően sokan jutnak el arra a gondolatra, hogy ők többet megengedhetnek maguknak másokkal szemben, hiszen eleve jobbnak gondolják magukat, valamint azt hiszik, jobban tudják, mi a helyes (illetve mit kell tenni a bűneik feloldozása érdekében). Ez pedig amellett, hogy téves elképzelés, még veszélyes is, mert ebből a gondolatból nőtte ki magát az inkvizíció, a boszorkányüldözések, a más vallásúak elnyomása, az erőszakos térítések, stb., amire bőven lehet példákat hozni a történelemből. Ez egyébként annyira az emberi alaptermészet része, hogy nem is csak a katolikusokra, hanem bármelyik hívő csoportra jellemző, hogy egy részük valamiféle übermenschnek képzeli magát, aki akár mások meggyilkolásával is küzdhet a céljai eléréséért. Remélem, nem kell magyarázni, hogy ez miért téves és káros hozzáállás.
6. Kultúrtörténeti érdekesség: Nagyon pontosan nyomon lehet követni, hogy a történelem során a vallási vezetők mikor domborították ki Isten alakjának és a vallási szabályrendszernek a "megbocsájtó", és mikor a "bosszúálló, büntető" oldalát, az emberek mikor milyennek "látták" őt és a szabályrendszerét. Ennek hullámzása "véletlenül" egybe esik a nagyobb világégések, háborúk, járványok kitörésével...
Pszichológiai érdekesség: A "valamit-valamiért" elv annyira mélyen bennünk gyökerezik, hogy nem elég, hogy teljesen különböző világmagyarázó elvek, vallások is megjelenítik (elég csak a jin-jang egyensúlyra gondolni), de a középkorban (és sokan ma is) ez alapján egyenesen kereskedelmi értelemben tekintettek a bűnbocsánatra: úgy gondolták / gondolják, ha elég pénzt fizetsz, eleget szenvedsz (vagyis elég áldozatot hozol - hadd ne kelljen itt párhuzamot vonnom az ősi, pogány szertartásokkal...), akkor megkapod, amit akarsz, pl. ez ellensúlyozhatja a bűneidet. Ebből alakultak ki pl. az önostrozó szekták is.
Valójában az a legszánalmasabb, legundorítóbb az egészben, hogy a bűnbocsánatért tett vallásos cselekedetek még véletlenül sem arra irányulnak, hogy az esetleges áldozatokat kárpótolják valahogy, hanem minden kizárólag azt az önző célt szolgálja, hogy a bűnös lelkiismeretét megnyugtassa, hogy ne kelljen a továbbiakban felelősséget vállalnia a tettéért, hanem élhesse kényelmesen az életét.
Szóval ennyit erről. El kéne fogadni, hogy a hitnek inkább pszichológiai, mint valós alapjai vannak...