Minden szülő a legjobb meggyőződése alapján neveli a gyerekét. Hogy kinek milyen szülő jut, arról nem tehet. Hogy később sikerül-e a saját igényei szerint formálnia magát, azt pedig majd az élet dönti el.
Hallottam olyan gyerekről, aki 14 éves korában evett először csokit, mert addig az anyja nem hagyta, mivel az szerinte egészségtelen. A szülők alapvetően jót akarnak a gyereküknek. De, ki dönti el, hogy mi jó, vagy mi nem? Ami jó az egyiknek, az zavarhatja a másikat. Ettől függetlenül sokféle nézet létezik. Én azt mondom, mindenki éljen a saját hite szerint, de tegye ezt úgy, hogy közben nem ítél el, vagy sért meg másokat.
Én például önmagamban hiszek és abban, hogy van beleszólásom az életembe, ha nem is 100%-ban, de irányíthatom azt. Van, aki ezzel szemben úgy gondolkodik, hogy egy felsőbb hatalom (Isten, kormány, stb., a lényeg, hogy másvalaki) szabja meg a történéseket és csak sodródik az árral. Hogy kinek van igaza? Sosem fog kiderülni, de talán nem is számít.
Hallottam olyan gyerekről, aki 14 éves korában evett először csokit, mert addig az anyja nem hagyta, mivel az szerinte egészségtelen. A szülők alapvetően jót akarnak a gyereküknek. De, ki dönti el, hogy mi jó, vagy mi nem? Ami jó az egyiknek, az zavarhatja a másikat. Ettől függetlenül sokféle nézet létezik. Én azt mondom, mindenki éljen a saját hite szerint, de tegye ezt úgy, hogy közben nem ítél el, vagy sért meg másokat.
Én például önmagamban hiszek és abban, hogy van beleszólásom az életembe, ha nem is 100%-ban, de irányíthatom azt. Van, aki ezzel szemben úgy gondolkodik, hogy egy felsőbb hatalom (Isten, kormány, stb., a lényeg, hogy másvalaki) szabja meg a történéseket és csak sodródik az árral. Hogy kinek van igaza? Sosem fog kiderülni, de talán nem is számít.