az, hogy egy testvérpár hogyan nő fel ugyan azokkal a szülőkkel, az nagyon összetett dolog. És egyáltalán nem törvényszerű, hogy az a testvérpár tökéletesen ugyanolyan, vagy hasonló személyiségként kell kibontakozzon. Eleve nem vagyunk egyformák, és nagyon sok tudatalatti körülmény befolyásolja személyiségünk kivirágzását. Nagyon is jó, ha a gyerekkel törődnek, és foglalkoznak... viszont, ha bármi olyan akadály vagy probléma áll fent ami a gyerek fejlődésében, kibontakozásában gondot jelent, vagy eltér a gyerek viselkedése a kapott szociális behatásokhoz (neveltetéshez) képes, ahhoz már megfelelő körültekintés szükséges a szakirodalomban (mert az általános közhiedelmek nem nyújtanak gyökeres orvoslást mentális szinten nagyon sok esetben).
Vagy az adott esetben szakemberhez kell fordulni (és nem azért mert betegnek titulálnánk magunkat, vagy a gyereket). Még egyszer azért, mert az egyén szintjén (pláne gyerekkorban) nagyon sok dolog nem a tudat szintjén megy végbe, és dolgozhatnak a gyerekben olyan konfliktusok, hibás érzelmi asszociációk ami miatt komoly gátlások, hibás viselkedési minták/megnyilvánulások, pszichoszomatikus betegségek jöhetnek elő.
Persze az utolsó mondat igaz mindenkire kortól, nemtől, szituációtól függetlenül.
Vagy az adott esetben szakemberhez kell fordulni (és nem azért mert betegnek titulálnánk magunkat, vagy a gyereket). Még egyszer azért, mert az egyén szintjén (pláne gyerekkorban) nagyon sok dolog nem a tudat szintjén megy végbe, és dolgozhatnak a gyerekben olyan konfliktusok, hibás érzelmi asszociációk ami miatt komoly gátlások, hibás viselkedési minták/megnyilvánulások, pszichoszomatikus betegségek jöhetnek elő.
Persze az utolsó mondat igaz mindenkire kortól, nemtől, szituációtól függetlenül.