Habár a fehérbőrű franciák már naponta esnek fajgyűlölő támadások áldozataivá, a „politikailag korrekt” média - az eredeti lakosság sérelmeire ügyet sem vetve - továbbra is a színesekkel szembeni toleranciáról papol.Egy új divatnak hódolnak a francia külvárosok szociális segélyen élősködő eltartottjai: fekete-afrikai bevándorlók röhögve videózzák magukat, amint felpofoznak és megrugdosnak fehér lányokat (mert nem kaphatóak a szexre), majd szépen feltöltik az internetre, tudván, hogy az őshonos lakosság elleni rasszista támadásoknak semmilyen következménye, de még híre sincs igazán az európai országokban. Éppen úgy, mint Észak-Amerikában, ahol ugyanaz a fehérellenes, kozmopolita „elit” birtokolja a médiafelületek 98 százalékát.
Az élőhely hatásaira már én is fel akartam hívni a figyelmet, de az aztán nagyon távolra vinne minket a témától. Azt azért megkérdőjelezném, hogy az afrikai ember munkabírása kevesebb, hiszen ez ugyebár a tevékenység jellegétől is függ. Az IQ-ja valóban minden bizonnyal alacsonyabb, viszont ez nem objektív kulturális alsóbbrendűség - maximum az általad is említett életkörülményekből adód sajátosság - hiszen az ő kultúrájában az IQ szempontjából meghatározó kognitív képességek valószínűleg nem kiemelkedő értékek.
A hozzászólásod utolsó harmada viszont gyakorlatilag ugyanazt támasztja alá, mint amit én is gondolok a helyzetről. Az alapvető probléma nem az afrikai ember milyensége, magyarul az afrikai ember nem született európai bajkeverő. Akkor válik azzá, amikor ezt lehetővé teszik. Lehetővé teszik azzal, hogy beengedik az országba olcsó munkaerőként, nem foglalkoznak a békés és arányos integrálásával, az európai normák átadásával és az elvárt viselkedésformák kikényszerítésével, a kulturális - elsősorban nyelvi és vallási - jellegek tiszteletben tartásából és törvényi keretek között történő védelméből pedig különböző ultraliberális jogi vadhajtások képződnek.
Semmi probléma nem lenne az afrikai bevándorlóval, ha meg lennének követelve tőle a mi kultúrákban elvárt közösségi magatartási formák, de ha egyszer ez nem így van, ne lepődjünk meg aztán ha máshogy viselkedik, főleg akkor ne, ha tudjuk, hogy eredendően neki a máshogy a normális.