Habár a fehérbőrű franciák már naponta esnek fajgyűlölő támadások áldozataivá, a „politikailag korrekt” média - az eredeti lakosság sérelmeire ügyet sem vetve - továbbra is a színesekkel szembeni toleranciáról papol.Egy új divatnak hódolnak a francia külvárosok szociális segélyen élősködő eltartottjai: fekete-afrikai bevándorlók röhögve videózzák magukat, amint felpofoznak és megrugdosnak fehér lányokat (mert nem kaphatóak a szexre), majd szépen feltöltik az internetre, tudván, hogy az őshonos lakosság elleni rasszista támadásoknak semmilyen következménye, de még híre sincs igazán az európai országokban. Éppen úgy, mint Észak-Amerikában, ahol ugyanaz a fehérellenes, kozmopolita „elit” birtokolja a médiafelületek 98 százalékát.
Azt mondani, hogy Afrikában akár még most is vadászhatnák az oroszlánt dárdával, nem a politikai korrektség kérdésköre. Elvileg az az ottani népek valamiféle szuverenitása, ami amúgy a gyarmatosító nemzetállamok egyik legnagyobb vívmánya volt saját jellegzetességeik védelmére. Be kell látni, hogy a gyarmatosító soha nem a civilizációjának terjesztése céljából gyarmatosít, hanem valamilyen stratégiai érdek szerint. Katonai előnyszerzés, védelem, gazdasági cél, vagy pusztán presztízskérdés. Az anyakultúra szándékos vagy véletlenszerű, kisebb vagy nagyobb mértékű meghonosítása már csak azt segíti elő, hogy a gyarmattartásból adódó problémák kezelhető keretek közé kerüljenek, fenntartható szintre minimalizálódjanak, megkönnyítsék a gyarmattartást.
Hogy megmagyarázzam az általad félreértett bevásárló központos példámat, Európa afrikai jelenlétét manapság elsősorban gazdasági érdekek mozgatják. Egyrészt tele van nyersanyaggal és még mindig olcsó munkaerővel, másrészt az a rohadt sok ember vásárolni is képes, ha egyszer fizetést adnak neki. Persze az európai fogyasztási kultúra hiányában építhetek én oda bevásárló központot, az oroszlánt hajtó afrikai a közelébe nem fog menni. Következtetés: nem azért zavar engem a kultúrája, mert sajnálom az oroszlánt, hanem azért, mert a mássága miatt nem tudom benne érvényesíteni a saját érdekeimet. Nyilvánvaló, hogy ha nincsenek ott érvényesíteni szánt érdekeim, akkor a kultúrája sem fog zavarni. Annyira semmiképp nem, hogy változtatni próbáljak rajta.