Egy interjú Edward Snowden-nel, aki volt alkalmazottként napvilágra hozta a nemzetbiztonság piszkos ügyeinek egy részét, amiben felfedte, hogy emberek milliói állandó megfigyelés alatt állnak a nemzetbiztonság, a CIA, és más szervezetek által.
Az interjúban elmondja, miért döntött úgy, hogy feladja kényelmes életét. Beszél az emberek folyamatos megfigyeléséről és arról, hogy a végcél egy kulcsrakész önkényuralom elérése.
Elborzaszt, mert ismételten megmutatkozik az emberek tudatlansága, a gondolkodás teljes hiánya, az önkontrollra való hajlam hiányától és a tudatlanságból fakadó tehetetlenségtől való félelem.
Tudatlanságot és a gondolkodás teljes hiányát mutatja, hogy sokan a kiszivárogtatás tartalmát sokkoló újdonságként élik meg. A legkézenfekvőbb hírszerzési lehetőség ma az IT rendszerek kihasználása. Természetesen én sem úgy veszem fel a telefont, hogy figyelem a lehallgató készülék pittyegését meg rendszerzaját a vonalban, de ha holnap bevezetnének egy titkosszolgálati irodába és visszajátszanák a tegnapi beszélgetésemet, különösebben nem lepődnék meg.
Értelmes, gondolkodásra képes embert az sem lep meg, hogy mindez belföldi keretek között is zajlik. Még a nemzetbiztonsági indokoltság is elfogadható, nehogy azt gondoljuk már, hogy fenyegetés csak az országhatárokon kívülről érheti az államot.
Elborzaszt az önkontroll hiányától és a tehetetlenségtől való félelem, ami abban mutatkozik meg, hogy ennek a hírnek a hatására félnek a rendőrállam elhatalmasodásától. Amennyiben a rendszert valóban csak nemzetbiztonsági célzattal használják, akkor ha én nem bombakészítési tervrajzokat küldözgetek e-mailben, nincs okom félelemre. Ha későbbi visszaélés szándékával történik információgyűjtés, akkor meg meg is érdemlem, hogy visszaéljen velem a rendőrállam, ha a tegnapi meccsről tartott telefonos beszámolómból, vagy az sms-ben elküldött bevásárlólistámból bármiféle visszaélésre lehetőséget adó információt ki tud hámozni. Az emberek tudatlanságukban félnek attól, hogy a tőlük származó információkat ellenük fordíthatják, mert sokan a gondolkodásból fakadó önkontroll hiányában valóban képtelenek a környezeti ingerekre tudatosan reagálni, ezért tehetetlenné válnak. Elég, ha csak a reklámokra gondolunk. Kéremszépen, ha ilyen alapon a rendőrállam képes velem visszaélni, akkor azt csak magamnak köszönhetem.
A dühítő része a dolognak a Snowden körüli felhajtás. Nagyjából egyértelmű, hogy Snowden nem egy modern kori szabadságharcos, vagy ha mégis azzá emelik, biztos, hogy nem az általa hangoztatott magasztos érvekben való őszinte meggyőződése vezérli. Az általa kiszivárogtatott körülmények között ez az ember egymaga képtelen lett volna kiszivárogtatni, valaki minden bizonnyal szép összegeket meg védelmi garanciákat ígért neki a tevékenységéért. Mindezek után rendőrállam-ellenes, demokráciát védő nemzeti hőssé avatja az istenadta nép, miközben politikai menedékjogért kilincselve, önigazolást érezve nyilatkozik a nyílt szembenállásról meg a következmények vállalásáról. A lófaszt, már elnézést. Aki bízik az emberben, a megvilágosodott, "feltárt szemű" nép erejében saját államával szemben, az nem repül Hong Kongba, miután felkeresett egy újságot, hanem beáll az utcára vonuló tömegek közé. Lehetőleg az első sorba...
Elborzaszt, mert ismételten megmutatkozik az emberek tudatlansága, a gondolkodás teljes hiánya, az önkontrollra való hajlam hiányától és a tudatlanságból fakadó tehetetlenségtől való félelem.
Tudatlanságot és a gondolkodás teljes hiányát mutatja, hogy sokan a kiszivárogtatás tartalmát sokkoló újdonságként élik meg. A legkézenfekvőbb hírszerzési lehetőség ma az IT rendszerek kihasználása. Természetesen én sem úgy veszem fel a telefont, hogy figyelem a lehallgató készülék pittyegését meg rendszerzaját a vonalban, de ha holnap bevezetnének egy titkosszolgálati irodába és visszajátszanák a tegnapi beszélgetésemet, különösebben nem lepődnék meg.
Értelmes, gondolkodásra képes embert az sem lep meg, hogy mindez belföldi keretek között is zajlik. Még a nemzetbiztonsági indokoltság is elfogadható, nehogy azt gondoljuk már, hogy fenyegetés csak az országhatárokon kívülről érheti az államot.
Elborzaszt az önkontroll hiányától és a tehetetlenségtől való félelem, ami abban mutatkozik meg, hogy ennek a hírnek a hatására félnek a rendőrállam elhatalmasodásától. Amennyiben a rendszert valóban csak nemzetbiztonsági célzattal használják, akkor ha én nem bombakészítési tervrajzokat küldözgetek e-mailben, nincs okom félelemre. Ha későbbi visszaélés szándékával történik információgyűjtés, akkor meg meg is érdemlem, hogy visszaéljen velem a rendőrállam, ha a tegnapi meccsről tartott telefonos beszámolómból, vagy az sms-ben elküldött bevásárlólistámból bármiféle visszaélésre lehetőséget adó információt ki tud hámozni. Az emberek tudatlanságukban félnek attól, hogy a tőlük származó információkat ellenük fordíthatják, mert sokan a gondolkodásból fakadó önkontroll hiányában valóban képtelenek a környezeti ingerekre tudatosan reagálni, ezért tehetetlenné válnak. Elég, ha csak a reklámokra gondolunk. Kéremszépen, ha ilyen alapon a rendőrállam képes velem visszaélni, akkor azt csak magamnak köszönhetem.
A dühítő része a dolognak a Snowden körüli felhajtás. Nagyjából egyértelmű, hogy Snowden nem egy modern kori szabadságharcos, vagy ha mégis azzá emelik, biztos, hogy nem az általa hangoztatott magasztos érvekben való őszinte meggyőződése vezérli. Az általa kiszivárogtatott körülmények között ez az ember egymaga képtelen lett volna kiszivárogtatni, valaki minden bizonnyal szép összegeket meg védelmi garanciákat ígért neki a tevékenységéért. Mindezek után rendőrállam-ellenes, demokráciát védő nemzeti hőssé avatja az istenadta nép, miközben politikai menedékjogért kilincselve, önigazolást érezve nyilatkozik a nyílt szembenállásról meg a következmények vállalásáról. A lófaszt, már elnézést. Aki bízik az emberben, a megvilágosodott, "feltárt szemű" nép erejében saját államával szemben, az nem repül Hong Kongba, miután felkeresett egy újságot, hanem beáll az utcára vonuló tömegek közé. Lehetőleg az első sorba...