Egy interjú Edward Snowden-nel, aki volt alkalmazottként napvilágra hozta a nemzetbiztonság piszkos ügyeinek egy részét, amiben felfedte, hogy emberek milliói állandó megfigyelés alatt állnak a nemzetbiztonság, a CIA, és más szervezetek által.
Az interjúban elmondja, miért döntött úgy, hogy feladja kényelmes életét. Beszél az emberek folyamatos megfigyeléséről és arról, hogy a végcél egy kulcsrakész önkényuralom elérése.
Nem mernék rá megesküdni, hogy Te az értő olvasás misztikus képességének használatával futottad végig az írásomat.
Egyrészt, pontosan Snowden munkakörülményei és élethelyzete miatt gondolom azt, hogy nem önnön szent meggyőződéséből kezdett egyszemélyes szabadságharcot a nemzet szemének felnyitása érdekében. Annak ellenére, hogy az előéletét tekintve még akár ezt is el bírnám képzelni, elég sok labilis elmeállapotú személy megfordul az amerikai haderők kötelékében. Ettől függetlenül a Te hozzáállásod tökéletesen tükrözi azt, ami megrémít az egésszel kapcsolatban. Naivitás, ostobaság, tudatlanság, tájékozatlanság azt gondolni, hogy a modern hírszerzés nem használja a modern IT rendszereket. Nincs ebben semmiféle "conteo". Hülyék lennének nem szűrni a magánbeszélgetéseket, akármilyen célzattal is teszik azt.
A fenyegetés részére is elég pontosan kitértem azt hiszem, de megpróbálom máshogyan megfogalmazni. Tételezzük fel, hogy az IT rendszerekből származó magáninformációk szűrése valóban csak nemzetbiztonsági érdekeket szolgál, tehát a rendszer a veszélyes elemeket keresi, magyarul az e-mailben küldött bomba-tervrajzokat. Ha nem küldözgetek ilyeneket, nem jelentek nemzetbiztonsági fenyegetést, tehát nincs okom fenyegetve érezni magamat.
Bármilyen más információ, amit ilyen formában képesek begyűjteni, vagy alkalmatlan arra, hogy fenyegető jelleggel felhasználják - lásd a tegnapi focimeccsről szóló diskurzus a szomszéddal -, vagy pedig olyan információ, amellyel az állami nyilvántartások úgyis rendelkeznek - személyes adatok -, esetleg szintén nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva hozzáférhetőek a titkosszolgálatoknak, ilyenek például a számlainformációk. Utóbbiak hozzáférhetősége régóta ismert a kicsit is tájékozott emberek számára.
A dolog innentől úgy áll, hogy ameddig a saját államom/országom vezetése valóban az én érdekeimet szolgálja, nincs okom tartani attól, hogy a begyűjtött információkkal bármilyen formában visszaélnek, sőt, kifejezetten örülhetek, hogy a belső fenyegetéstől is próbálnak védeni. Amennyiben az információk kezelői vissza szeretnének élni a begyűjtött információkkal az: 1. a társadalom diszfunkcionalitását jelöli, hiszen végső soron minden állami funkció direkt vagy indirekt módon a nemzettől eredeztethető...köszönje tehát magának a nemzet, ha a vezetése ezt megteheti vele 2. következésképpen rajtam áll, hogy mennyire tűröm meg az ilyen jellegű vezetést, ha valóban veszélyeztetve érzem magam, és mennyire teremtem meg a lehetőséget a visszaélésre.
Nem azt mondom, hogy a begyűjtött információk mindegyike alkalmatlan visszaélésre, de ha ez a visszaélés "alattomos és tudat alatti", amolyan globális összeesküvés jellegű, akkor hülye vagyok, ha meg tudják velem csinálni, és meg is érdemlem, ha pedig nem ilyen, akkor valószínűleg nyilvános és pofátlan, ebben az esetben pedig a nemzet csak akkor jogosult a túlélésére, ha képes érvényesíteni a benne rejlő erőt. Nem a rendőrállamtól kell félni, hanem saját butaságunktól és tehetetlenségünktől, amivel hagyjuk érvényesülni.
Egyrészt, pontosan Snowden munkakörülményei és élethelyzete miatt gondolom azt, hogy nem önnön szent meggyőződéséből kezdett egyszemélyes szabadságharcot a nemzet szemének felnyitása érdekében. Annak ellenére, hogy az előéletét tekintve még akár ezt is el bírnám képzelni, elég sok labilis elmeállapotú személy megfordul az amerikai haderők kötelékében. Ettől függetlenül a Te hozzáállásod tökéletesen tükrözi azt, ami megrémít az egésszel kapcsolatban. Naivitás, ostobaság, tudatlanság, tájékozatlanság azt gondolni, hogy a modern hírszerzés nem használja a modern IT rendszereket. Nincs ebben semmiféle "conteo". Hülyék lennének nem szűrni a magánbeszélgetéseket, akármilyen célzattal is teszik azt.
A fenyegetés részére is elég pontosan kitértem azt hiszem, de megpróbálom máshogyan megfogalmazni. Tételezzük fel, hogy az IT rendszerekből származó magáninformációk szűrése valóban csak nemzetbiztonsági érdekeket szolgál, tehát a rendszer a veszélyes elemeket keresi, magyarul az e-mailben küldött bomba-tervrajzokat. Ha nem küldözgetek ilyeneket, nem jelentek nemzetbiztonsági fenyegetést, tehát nincs okom fenyegetve érezni magamat.
Bármilyen más információ, amit ilyen formában képesek begyűjteni, vagy alkalmatlan arra, hogy fenyegető jelleggel felhasználják - lásd a tegnapi focimeccsről szóló diskurzus a szomszéddal -, vagy pedig olyan információ, amellyel az állami nyilvántartások úgyis rendelkeznek - személyes adatok -, esetleg szintén nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva hozzáférhetőek a titkosszolgálatoknak, ilyenek például a számlainformációk. Utóbbiak hozzáférhetősége régóta ismert a kicsit is tájékozott emberek számára.
A dolog innentől úgy áll, hogy ameddig a saját államom/országom vezetése valóban az én érdekeimet szolgálja, nincs okom tartani attól, hogy a begyűjtött információkkal bármilyen formában visszaélnek, sőt, kifejezetten örülhetek, hogy a belső fenyegetéstől is próbálnak védeni. Amennyiben az információk kezelői vissza szeretnének élni a begyűjtött információkkal az: 1. a társadalom diszfunkcionalitását jelöli, hiszen végső soron minden állami funkció direkt vagy indirekt módon a nemzettől eredeztethető...köszönje tehát magának a nemzet, ha a vezetése ezt megteheti vele 2. következésképpen rajtam áll, hogy mennyire tűröm meg az ilyen jellegű vezetést, ha valóban veszélyeztetve érzem magam, és mennyire teremtem meg a lehetőséget a visszaélésre.
Nem azt mondom, hogy a begyűjtött információk mindegyike alkalmatlan visszaélésre, de ha ez a visszaélés "alattomos és tudat alatti", amolyan globális összeesküvés jellegű, akkor hülye vagyok, ha meg tudják velem csinálni, és meg is érdemlem, ha pedig nem ilyen, akkor valószínűleg nyilvános és pofátlan, ebben az esetben pedig a nemzet csak akkor jogosult a túlélésére, ha képes érvényesíteni a benne rejlő erőt. Nem a rendőrállamtól kell félni, hanem saját butaságunktól és tehetetlenségünktől, amivel hagyjuk érvényesülni.