Egy interjú Edward Snowden-nel, aki volt alkalmazottként napvilágra hozta a nemzetbiztonság piszkos ügyeinek egy részét, amiben felfedte, hogy emberek milliói állandó megfigyelés alatt állnak a nemzetbiztonság, a CIA, és más szervezetek által.
Az interjúban elmondja, miért döntött úgy, hogy feladja kényelmes életét. Beszél az emberek folyamatos megfigyeléséről és arról, hogy a végcél egy kulcsrakész önkényuralom elérése.
"még mindig nem látom, hogy ha a haveromat felhívom, hogy holnap milyen filmet nézzünk a moziban, aztán ezt jól lehallgatják, akkor azt majd milyen módszerrel használják fel ellenem."
Szerintem már párszor leírtam, de megpróbálom újra kifejteni.
Az ilyen jellegű adatok megszerzésének célja nem XY konkrét vegzálása. Ahogy írod is, egy adott személyről más módszerekkel is szinte minden információ megszerezhető. Itt a cél nem az egyes személyek adatainak megszerzése, hanem a minél több személyből álló adatbázisok készítése és felhasználása.
Vegyük első példának a Google-t.
Van neki egy keresője, ami tudja, hogy mit és mikor keresnek az emberek, mik az aktuális trendek, mi érdekli az embereket. Ezt tudja akár régió szerint is szűrni (IP alapján tudja, hogy honnan keresett valaki). És még csak arról beszélünk, hogy nincs bejelentkezve a Google fiókba a felhasználó. Ha be van jelentkezve, még többet tud a szokásairól.
Erre jön a Google Analytics, ami egy webanalitikai rendszer, ami a weboldalak legalább kétharmad részében benne van. Ha láttál már belül ilyet, akkor tudod mire képes. Ha nem, akkor pár szóban elmondom. Ha egy weblaptulaj beépíti a kódot a honlapjába (márpedig megteszi, mert jó statisztikát ad és ingyenes, ezért is van ilyen nagy arányban használva), akkor megtudható belőle akár napra/órára pontosan, hogy hányan jártak a weblapon, hány oldalt néztek meg, mely oldalakat néztek meg, milyen böngészővel, oprendszerrel, milyen felbontású monitorral nézték, hány másodpercet töltöttek az oldalon, vásároltak-e, mennyi volt az weblap betöltési ideje, stb. stb. Ezernyi hasznos adat. Nem azt nézi, hogy XY mit nézett, hanem statisztikát készít a sok emberről.
Utána ott van a Gmail, ami a legnépszerűbb levelezőprogram. Kismillió ember levelezése fut át rajta. (Ha mellévesszük a szintén amerikai yahoo-t, hotmail-t és egyebeket, rájössz, hogy a világ E-mail küldéseinek kb. 2/3-d része átfut valamely amerikai kiszolgálón.) Itt a levelek mellett a Google (is) reklámokat jelenít meg. Ráadásul nem csak simán reklámot. Ha a haveroddal a levélben asztalosokról írtok, akkor a reklámoknál asztalos és bútor témájú reklámok fognak megjelenni. Ergo a rendszer már alapból tudja, hogy mit levelezel. Persze itt sem érdekli, hogy konkrétan XY mit levelezik. Itt a nagy adatbázisokról van szó, És az ilyen esetekben az kell a titkosszolgálatoknak és egyéb szervezeteknek.
Van a Google-nek még pár másik szolgáltatása, amelyek persze egymással sok esetben össze vannak kötve. Ha egy Androidos mobilt használsz, akkor 90%, hogy a gmailes adataidat belerakatja veled a telefonkönyvedbe. Ha használsz GPS-t, akkor tudja, hogy mikor hol vagy, stb. De tudja, kik az ismerőseid, azok mit csinálnak, stb. Ezer dolgot tud az emberekről. Rólad is bármit megtudhat, de azt konkrétan pont lesz@rja. Neki a tömegek adatai kellenek. (Majd erre kitérek a végén, hogy miért.)
Eric Schmidt /a Google volt vezérigazgatója/:
"Tudjuk hol jártál, és azt is, hol vagy most, mindezt a te engedélyeddel. És többé-kevésbé azt is tudjuk, min gondolkodsz."
Nézzük a Facebook-ot.
Minden ismerősödet ismeri, tudja az ismerősök közötti kapcsolati szinteket, ismeri a szokásaidat, ismeri, hogy milyen ember vagy, milyen irányultsággal (nem csak politikai), stb. Nemrég készült egy felmérés (most nem találom a cikket), hogy valami 80%-os valószínűséggel meg tudják mondani egy emberről a Facebook-os szokásai alapján, hogy mondjuk homoszexuális. Mindezt úgy, hogy az illetők egyetlen homoszexuális oldalt vagy képet sem néztek és nem látogattak!
Emellett sok ember már a facebook-on keresztül levelezik. Ezek a levelek pedig (amellett, hogy kereshető a tartalmuk), soha nem törölhetőek amíg a Facebook profilod létezik (lehet, utána sem). Csak archiválni tudod a levelezésedet, de véglegesen törölni nem.
Ha csak ezt a két céget vesszük, máris a világ népességének tetemes részéről minden fontos adat a rendelkezésére áll annak, aki ezt felügyeli, birtokolja. Senkit nem érdekel, hogy a több száz millió ember közül XY mit evett aznap, sem az, hogy XZ merre nyaralt. Az ilyen adatoknál az érdekli őket, hogy mik az aktuális trendek, mi az aktuális divat, mit szeretnek és mit nem az emberek. Fel tudják vele térképezni a kapcsolati hálókat, a jobboldali/baloldali/egyéb irányultságú emberek csoportjait, azok híreit, mely weblapokat és egyéb hírforrásokat néznek, mi az, amit még lenyelnek, és mi az, amit már nem. Tudják, hogy hol az emberek tűréshatára, milyen a morális helyzete, tudják, hogy mely hír az, ami már kizökkentené őket, és melyik nem, melyik az, aminél már utcára mozdulnak, és melyiknél nem.
Ha kicsit is értesz hozzá, akkor tudod, hogy ezek az információk egy titkosszolgálat számára felbecsülhetetlenek. Sokkal többet érnek, mint az, hogy mondjuk egy másik ország milyen új csúcstechnológiai eszközt vagy fegyvert készített.
Itt már csak egy lépés, hogy ezeket az adatokat ne csak olvassák. Hanem mondjuk ezekbe az adatokba bele is nyúljanak, és ezzel manipulálják a mit sem sejtő embereket.
Történik valami, ami a jobboldali felfogású embereket az utcára tudná vinni, és ez nem hiányzik?
Semmi gond, elég csak az adott hírt hátrébb rakni a Google keresőben, és elég csak a Facebook üzenőfalakon eltüntetni. (Feltűnt már, hogy ha megosztasz egy hírt az üzenőfaladon, azt jó esetben is csak 4-5%-a látja az ismerőseidnek, a többieknek fingja nincs róla? Igen, a Facebook szűri a megosztott tartalmakat, és csak azt jeleníti meg, ami várhatóan érdekel téged. Tudja, mi érdekelhet téged, mert ismer téged.) És máris nem tud az adott hírről, vagy csak túl későn. És máris nincs lázongás.
Esetleg arra van szükség, hogy lázadást szítsanak egy országban, felkelést az aktuális kormány elen? Mi sem egyszerűbb?
Elő pár olyan hírt, ami az adott csoportot (csoportokat) feltüzeli. Pár (akár kamu) hírt, amit majd jól lájkolnak meg megosztanak. Rakjuk be minden üzenőfalra, ahová csak lehet, és máris terjed, mint a pestis.
Gondolod, hogy az Arab Tavasz nevezetű rendezvénysorozat véletlenül történt? Gondolod, hogy az egyszeri arab emberek, akik azelőtt évtizedekig éltek abban a rendszerben, vátozást akartak? Egy fenét! Minden olyan forradalom, ami a történelemben valaha is eredményt ért el, azt mindig valamilyen hatalom támogatta (általában a háttérből), avagy éppen az a hatalom kezdeményezte. Maguktól az emberek többsége csak akkor akar változást, ha feltüzelik erre, ha tudja, hogy nem egyedül van, hanem sokan vannak (és még olyankor is csak egy kisebb részük tesz valamit, a többiek csak szavakban erősek). Régen ezt a feltüzelést Kossuth csinálta - ma meg elég hozzá a Facebook meg a Google.
Feltételezzük, hogy ezek a titkosszolgálatok és a mögöttük lévő erők nem használnak ki egy ilyen óriási fegyvert? Ne legyél naiv! Biztos lehetsz benne, hogy nem csak olvassák ezeket az adatokat, hanem fel is használják.
Elzavarni őket? Ugyan már! Tudják, hogy a népnek milyen a hangulata, sőt, ők szabályozzák a hangulatot, és az esetlegesen meglévő indulatoknak is ők szabhatnak irányt. Ne hidd, hogy nem tudják, ha éppen ellenük készül valami. Persze, hogy tudják. Ahogy Pearl Harborról is tudott az amerikai kormány; ahogy a Tonkini incidens is esélyes, hogy meg sem történt; ahogy a WTC lerombolása sem pár elmeháborodott arab terrorista játéka volt. Úgy a mostani és jövőbeni eseményeket sem te irányítod. Kezükben volt eddig a sajtó, majd a rádió, később a TV. Most már az Internet is.
Manipulálnak mindenkit, akit csak tudnak a saját céljaik érdekében. Ahogy azt tenné minden ember, akinek ilyen eszköz van a kezében, beleértve téged is.
Demokrácia? Eszednél vagy? Nincs demokrácia. Csak látszatdemokrácia. Hogy azt hidd, szabad vagy és magadról döntesz. Igen, magadról döntesz a mindennapi életedben, meg pár apró-cseprő dologban. De a világ eseményeire nincs ráhatásod, hacsak nem verekeded fel magad te is a csúcsra, és nem te leszel, aki a fent írt eszközöket a kezedben tartod. Addig csak szenvedője leszel a történéseknek, még ha azt is hiszed, hogy te döntesz.
"Senki nem lehet jobban rabszolga, mint akivel elhitetik, hogy szabad."
/Johann Wolfgang von Goethe/
Szerintem már párszor leírtam, de megpróbálom újra kifejteni.
Az ilyen jellegű adatok megszerzésének célja nem XY konkrét vegzálása. Ahogy írod is, egy adott személyről más módszerekkel is szinte minden információ megszerezhető. Itt a cél nem az egyes személyek adatainak megszerzése, hanem a minél több személyből álló adatbázisok készítése és felhasználása.
Vegyük első példának a Google-t.
Van neki egy keresője, ami tudja, hogy mit és mikor keresnek az emberek, mik az aktuális trendek, mi érdekli az embereket. Ezt tudja akár régió szerint is szűrni (IP alapján tudja, hogy honnan keresett valaki). És még csak arról beszélünk, hogy nincs bejelentkezve a Google fiókba a felhasználó. Ha be van jelentkezve, még többet tud a szokásairól.
Erre jön a Google Analytics, ami egy webanalitikai rendszer, ami a weboldalak legalább kétharmad részében benne van. Ha láttál már belül ilyet, akkor tudod mire képes. Ha nem, akkor pár szóban elmondom. Ha egy weblaptulaj beépíti a kódot a honlapjába (márpedig megteszi, mert jó statisztikát ad és ingyenes, ezért is van ilyen nagy arányban használva), akkor megtudható belőle akár napra/órára pontosan, hogy hányan jártak a weblapon, hány oldalt néztek meg, mely oldalakat néztek meg, milyen böngészővel, oprendszerrel, milyen felbontású monitorral nézték, hány másodpercet töltöttek az oldalon, vásároltak-e, mennyi volt az weblap betöltési ideje, stb. stb. Ezernyi hasznos adat. Nem azt nézi, hogy XY mit nézett, hanem statisztikát készít a sok emberről.
Utána ott van a Gmail, ami a legnépszerűbb levelezőprogram. Kismillió ember levelezése fut át rajta. (Ha mellévesszük a szintén amerikai yahoo-t, hotmail-t és egyebeket, rájössz, hogy a világ E-mail küldéseinek kb. 2/3-d része átfut valamely amerikai kiszolgálón.) Itt a levelek mellett a Google (is) reklámokat jelenít meg. Ráadásul nem csak simán reklámot. Ha a haveroddal a levélben asztalosokról írtok, akkor a reklámoknál asztalos és bútor témájú reklámok fognak megjelenni. Ergo a rendszer már alapból tudja, hogy mit levelezel. Persze itt sem érdekli, hogy konkrétan XY mit levelezik. Itt a nagy adatbázisokról van szó, És az ilyen esetekben az kell a titkosszolgálatoknak és egyéb szervezeteknek.
Van a Google-nek még pár másik szolgáltatása, amelyek persze egymással sok esetben össze vannak kötve. Ha egy Androidos mobilt használsz, akkor 90%, hogy a gmailes adataidat belerakatja veled a telefonkönyvedbe. Ha használsz GPS-t, akkor tudja, hogy mikor hol vagy, stb. De tudja, kik az ismerőseid, azok mit csinálnak, stb. Ezer dolgot tud az emberekről. Rólad is bármit megtudhat, de azt konkrétan pont lesz@rja. Neki a tömegek adatai kellenek. (Majd erre kitérek a végén, hogy miért.)
Eric Schmidt /a Google volt vezérigazgatója/:
"Tudjuk hol jártál, és azt is, hol vagy most, mindezt a te engedélyeddel. És többé-kevésbé azt is tudjuk, min gondolkodsz."
Nézzük a Facebook-ot.
Minden ismerősödet ismeri, tudja az ismerősök közötti kapcsolati szinteket, ismeri a szokásaidat, ismeri, hogy milyen ember vagy, milyen irányultsággal (nem csak politikai), stb. Nemrég készült egy felmérés (most nem találom a cikket), hogy valami 80%-os valószínűséggel meg tudják mondani egy emberről a Facebook-os szokásai alapján, hogy mondjuk homoszexuális. Mindezt úgy, hogy az illetők egyetlen homoszexuális oldalt vagy képet sem néztek és nem látogattak!
Emellett sok ember már a facebook-on keresztül levelezik. Ezek a levelek pedig (amellett, hogy kereshető a tartalmuk), soha nem törölhetőek amíg a Facebook profilod létezik (lehet, utána sem). Csak archiválni tudod a levelezésedet, de véglegesen törölni nem.
Ha csak ezt a két céget vesszük, máris a világ népességének tetemes részéről minden fontos adat a rendelkezésére áll annak, aki ezt felügyeli, birtokolja. Senkit nem érdekel, hogy a több száz millió ember közül XY mit evett aznap, sem az, hogy XZ merre nyaralt. Az ilyen adatoknál az érdekli őket, hogy mik az aktuális trendek, mi az aktuális divat, mit szeretnek és mit nem az emberek. Fel tudják vele térképezni a kapcsolati hálókat, a jobboldali/baloldali/egyéb irányultságú emberek csoportjait, azok híreit, mely weblapokat és egyéb hírforrásokat néznek, mi az, amit még lenyelnek, és mi az, amit már nem. Tudják, hogy hol az emberek tűréshatára, milyen a morális helyzete, tudják, hogy mely hír az, ami már kizökkentené őket, és melyik nem, melyik az, aminél már utcára mozdulnak, és melyiknél nem.
Ha kicsit is értesz hozzá, akkor tudod, hogy ezek az információk egy titkosszolgálat számára felbecsülhetetlenek. Sokkal többet érnek, mint az, hogy mondjuk egy másik ország milyen új csúcstechnológiai eszközt vagy fegyvert készített.
Itt már csak egy lépés, hogy ezeket az adatokat ne csak olvassák. Hanem mondjuk ezekbe az adatokba bele is nyúljanak, és ezzel manipulálják a mit sem sejtő embereket.
Történik valami, ami a jobboldali felfogású embereket az utcára tudná vinni, és ez nem hiányzik?
Semmi gond, elég csak az adott hírt hátrébb rakni a Google keresőben, és elég csak a Facebook üzenőfalakon eltüntetni. (Feltűnt már, hogy ha megosztasz egy hírt az üzenőfaladon, azt jó esetben is csak 4-5%-a látja az ismerőseidnek, a többieknek fingja nincs róla? Igen, a Facebook szűri a megosztott tartalmakat, és csak azt jeleníti meg, ami várhatóan érdekel téged. Tudja, mi érdekelhet téged, mert ismer téged.) És máris nem tud az adott hírről, vagy csak túl későn. És máris nincs lázongás.
Esetleg arra van szükség, hogy lázadást szítsanak egy országban, felkelést az aktuális kormány elen? Mi sem egyszerűbb?
Elő pár olyan hírt, ami az adott csoportot (csoportokat) feltüzeli. Pár (akár kamu) hírt, amit majd jól lájkolnak meg megosztanak. Rakjuk be minden üzenőfalra, ahová csak lehet, és máris terjed, mint a pestis.
Gondolod, hogy az Arab Tavasz nevezetű rendezvénysorozat véletlenül történt? Gondolod, hogy az egyszeri arab emberek, akik azelőtt évtizedekig éltek abban a rendszerben, vátozást akartak? Egy fenét! Minden olyan forradalom, ami a történelemben valaha is eredményt ért el, azt mindig valamilyen hatalom támogatta (általában a háttérből), avagy éppen az a hatalom kezdeményezte. Maguktól az emberek többsége csak akkor akar változást, ha feltüzelik erre, ha tudja, hogy nem egyedül van, hanem sokan vannak (és még olyankor is csak egy kisebb részük tesz valamit, a többiek csak szavakban erősek). Régen ezt a feltüzelést Kossuth csinálta - ma meg elég hozzá a Facebook meg a Google.
Feltételezzük, hogy ezek a titkosszolgálatok és a mögöttük lévő erők nem használnak ki egy ilyen óriási fegyvert? Ne legyél naiv! Biztos lehetsz benne, hogy nem csak olvassák ezeket az adatokat, hanem fel is használják.
Elzavarni őket? Ugyan már! Tudják, hogy a népnek milyen a hangulata, sőt, ők szabályozzák a hangulatot, és az esetlegesen meglévő indulatoknak is ők szabhatnak irányt. Ne hidd, hogy nem tudják, ha éppen ellenük készül valami. Persze, hogy tudják. Ahogy Pearl Harborról is tudott az amerikai kormány; ahogy a Tonkini incidens is esélyes, hogy meg sem történt; ahogy a WTC lerombolása sem pár elmeháborodott arab terrorista játéka volt. Úgy a mostani és jövőbeni eseményeket sem te irányítod. Kezükben volt eddig a sajtó, majd a rádió, később a TV. Most már az Internet is.
Manipulálnak mindenkit, akit csak tudnak a saját céljaik érdekében. Ahogy azt tenné minden ember, akinek ilyen eszköz van a kezében, beleértve téged is.
Demokrácia? Eszednél vagy? Nincs demokrácia. Csak látszatdemokrácia. Hogy azt hidd, szabad vagy és magadról döntesz. Igen, magadról döntesz a mindennapi életedben, meg pár apró-cseprő dologban. De a világ eseményeire nincs ráhatásod, hacsak nem verekeded fel magad te is a csúcsra, és nem te leszel, aki a fent írt eszközöket a kezedben tartod. Addig csak szenvedője leszel a történéseknek, még ha azt is hiszed, hogy te döntesz.
"Senki nem lehet jobban rabszolga, mint akivel elhitetik, hogy szabad."
/Johann Wolfgang von Goethe/