Egy interjú Edward Snowden-nel, aki volt alkalmazottként napvilágra hozta a nemzetbiztonság piszkos ügyeinek egy részét, amiben felfedte, hogy emberek milliói állandó megfigyelés alatt állnak a nemzetbiztonság, a CIA, és más szervezetek által.
Az interjúban elmondja, miért döntött úgy, hogy feladja kényelmes életét. Beszél az emberek folyamatos megfigyeléséről és arról, hogy a végcél egy kulcsrakész önkényuralom elérése.
Amiről beszélünk, az már nagyon távol áll a Snowden-kiszivárogtatástól. Komolyabb pozícióban lévő embereket nem a Snowden által kiszivárogtatott formában hívnak gulyásfőző rendezvényre. Ennek ellenére még mindig dönthet úgy akárki, hogy ő márpedig nem megy gulyást főzni.
Továbbra is azt gondolom, ahhoz, hogy ilyen manipulatív eszközökkel rendőrállamot meg önkényuralmi rendszert lehessen kialakítani, rendkívül buta és tehetetlen emberekre van szükség. Olyan szinten mérhetetlenül butákra, akik azt sem tudják felmérni, hogy mik az ösztönös igényeik, és a környezetük összességében kedvező, vagy kedvezőtlen hatással van rájuk.
Ne tessék azt sem elfelejteni, hogy az információmentes, vagy szűrt információáramlású világban az értelmes ember személyes tere is beszűkül. A valóságképünk helyességéről mindig csak a szűk környezetünkben bizonyosodhatunk meg. Bizonyos értelemben minden szempontból manipulatív a befogadott információ, amit a TV-ben látsz, a rádióban hallasz, vagy valahol olvasol, hiszen nem vagy ott, nem személyesen érzékeled. A tudatos élet nekem azt jelenti, hogy képes vagyok mérlegelni, mennyire manipulatív a beérkező információ, és ezek alapján alakítom a döntéseimet. Nem attól kell félni, hogy megvonják tőlem az információt, hanem attól, hogy én az információszegény környezetben hozok komoly döntéseket.
Ilyen alapon nem kell például utcára vonulni, ha a Facebook-on valaki kiírja, hogy vesszen a kormány. Majd ha nekem nem tetszik az a kormány, meg a város főterén a tüntetők vezetője kinyilatkoztatja, hogy szerinte miért vesszen a kormány, és ezzel egyet is értek, akkor utcára vonulok.
Attól félünk, hogy félinformációk alapján késztetnek döntési helyzetbe. Igen egyszerű. Ha nem érzem az információimat elégségesnek, akkor vagy nem döntök, vagy addig küzdök, amíg a számomra elégséges információkhoz jutok. Ehhez kell tudatosság, önkontroll, tájékozottság.
Továbbra is azt gondolom, ahhoz, hogy ilyen manipulatív eszközökkel rendőrállamot meg önkényuralmi rendszert lehessen kialakítani, rendkívül buta és tehetetlen emberekre van szükség. Olyan szinten mérhetetlenül butákra, akik azt sem tudják felmérni, hogy mik az ösztönös igényeik, és a környezetük összességében kedvező, vagy kedvezőtlen hatással van rájuk.
Ne tessék azt sem elfelejteni, hogy az információmentes, vagy szűrt információáramlású világban az értelmes ember személyes tere is beszűkül. A valóságképünk helyességéről mindig csak a szűk környezetünkben bizonyosodhatunk meg. Bizonyos értelemben minden szempontból manipulatív a befogadott információ, amit a TV-ben látsz, a rádióban hallasz, vagy valahol olvasol, hiszen nem vagy ott, nem személyesen érzékeled. A tudatos élet nekem azt jelenti, hogy képes vagyok mérlegelni, mennyire manipulatív a beérkező információ, és ezek alapján alakítom a döntéseimet. Nem attól kell félni, hogy megvonják tőlem az információt, hanem attól, hogy én az információszegény környezetben hozok komoly döntéseket.
Ilyen alapon nem kell például utcára vonulni, ha a Facebook-on valaki kiírja, hogy vesszen a kormány. Majd ha nekem nem tetszik az a kormány, meg a város főterén a tüntetők vezetője kinyilatkoztatja, hogy szerinte miért vesszen a kormány, és ezzel egyet is értek, akkor utcára vonulok.
Attól félünk, hogy félinformációk alapján késztetnek döntési helyzetbe. Igen egyszerű. Ha nem érzem az információimat elégségesnek, akkor vagy nem döntök, vagy addig küzdök, amíg a számomra elégséges információkhoz jutok. Ehhez kell tudatosság, önkontroll, tájékozottság.